Jól mondod, hogy az egész Szentírás szimbolikus. Az egész, érted? (És nem csak a Szentírás, hanem minden szent írás, beleértve az összes ősi vallás szent könyveit. De ez most mellékes.) A hat naphoz hasonlóan szimbolikus a keresztre feszítés, a feltámadás, a mennyek országa is. És amikor a svéd akárkinek azt mondják, hogy "az ember a lelkét az apjától kapja, és ezt a lelket öltözteti fel az anya testtel", az is. Az apa a természet férfi princípiumát, ez esetben a szellemet jelenti, az anya pedig a női oldalt, az anyagot. Nincs itten szó vér szerinti szülőkről. Kimondottan butaság azt kijelenteni, hogy Jézus (vagy akárki) a bűnös emberi hajlamokat az anyjától örökölte.

"Jézus saját tulajdon lelke volt Jehova Isten."

Jehova az anyagi világ teremtője és ura, a mindenható Isten pedig a szellemi világé. Ez két különböző isten, ráadásul két, igencsak különböző szint. Jézus sohasem Jehováról beszélt, amikor az Atyját emlegette. Más kérdés, hogy hogyan történhetett, és miért lett úgy feltüntetve és magyarázva, mintha Jézus Jehovához imádkozna.