A teremtés hét napja egy szimbólum, valóságban az ember lelki újjáteremtését írja le, szintén fizikális jelképekbe öltöztetve. Az egész Szentírás a lelki, és mennyei láthatatlan dolgokról szól. A teljesen ehhez a látható világhoz idomult ember elméje, csak szimbólumokon keresztül tud a láthatatlan szellemi dolgokba merülni, és azokat megérteni. Isten tudja ezt, és a mennyei rendje szerint, aki keres, az talál.

Ahhoz, hogy az ember valakitől tanuljon, alapfeltétel, hogy felnézzen a tanítójára, ha az maga az Isten is. Ezért kell hitben járulnunk az egyedül mindenttudó, ezért tévedhetetlenül tanítani képes Isten elé, mert nem látjuk, mégis felfogjuk létét a teremtett, és fenntartott  csodálatos dolgaiból.

Ahogy az ember istenhez adja magát, úgy szüli őt Isten újjá. 

Ebben az újjáteremtésben, vagy újjászületésben, aminek a kezdete az Istenhez fordulás, vagy megtérés, a vége, pedig a mennyei polgár, Jézus, a testben megjelent Isten előttünk járt:

"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét."(Mt 19,28) 

Az ember isten nélkül rosszabb, mint a vadállat, ezért az istentelenség állapota egy zabolázatlan, hétfejű fenevaddal, vagy sárkánnyal van illusztrálva. Azért hétfejű, mert ez ugyan azt a hét időt jelképezi, mint a teremtés hét napja. Egycsapásra nem lehet a sárkány fejeit lenyisszantani, hogy  mennyei polgárrá váljon. Mert ez egyben a megsemmisülését is jelentené, mivel alapból csak gonoszságból, és hamisságból áll.

Az isten ismerete ellen felemelt fejeitől, ezért csak fokozatosan lehet megszabadítani, és a gonoszságoktól, és a hamisságoktól elvonni, és helyükbe a mennyei jót, és a mennyei igazat beültetni,  míg a fejei helyett végül Krisztus lesz a feje egyedül.