Swedenborg Emánuel svéd tudósnak, (http://emanuelswedenborg.tripod.com) aki az Úr elhívásából 29-évig járt át a másik oldalra, a mennyben azt mondták, hogy az ember a lelkét az apjától kapja, és ezt a lelket öltözteti fel az anya testtel.

Ezért van, hogy az apák ösztönösen általában fiút szeretnének.

 

Jézus esetében az apja Isten volt, az anyja ember. Ebben a kereszttűzben jelent meg az Isten testben.

Jézus a bűnös emberi hajlamokat az anyjától örökölte, míg a saját tulajdon lelke, maga volt a szent Isten. (Lásd: "Isten lélek")

Mert az ember az anyjától, és az apjától is örököl hajlamokat. Az emberben az apjából is marad valami, Jézus esetében ez csak a lélekre korlátozódott.

 

Nézzük röviden, hogy történt:

 

Ez az "örökkévaló lélek", testet öltött itt a földünkön. A teste nem az örökkévalóságból származott, ezért a teste nem hordozta az isteni tulajdonságokat, hanem csak az emberi bűnörökséget.

Jézus saját tulajdon lelke volt Jehova Isten.

 

Élete kezdetén, először ő is, mint minden más ember a természeti világhoz tartozó testi, vagy érzéki dolgokkal ismerkedett, és azokból gondolkodott. Mint tudjuk a "test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, és az Istennek nem engedelmeskedik, mert nem is teheti".  Ebbe a közegbe született bele az Isten, és a kezdeti gyermeki tudatlanságánál fogva ez az istentelenség, vagy más néven "lelki halál", vagy Seol, az elején természetszerűen őt is megvezette.

 

De ez a "lelki halál" nem tarthatta fogva, és először ebből támadt föl, a következő képpen:

Amint kezdte megérteni a bűn természetét, eszmélt benne a test által "elaltatott" lelke. 

A szent isteni lelke, harcot indított a tagjaiban lévő bűnös hajlamok ellen. Élete során, az anyjától kapott emberijét, megtisztította a bűnös hajlamoktól a lelke, vagyis az istenije segítségével. Erre a megtisztított emberijére, felöltözte az Isteni természetet, ami a lelke sajátja volt. Ezt ő újjászületésnek nevezte, és ez az újjászületése az "elvégezetetett" kimondásával fejeződött be. Ilyenformán a teste és a lelke is szent lett. A kettőböl együttesen kiáradó hatás, vagy szellem, ami az embert minősíti, így vált nála végül szentté.

Amikor a testi halálból is feltámadt, akkorra vált tökéletes emberré, azaz itéletképes, látható Istenné.

 

Nekünk a testünk, és a lelkünk is teremtett, így a Szent Isten sajátjából, bennünk semmi nincs.

Ha nincs bennünk semmi Szent, akkor lelki értelemben, üresek, azaz halottak/bűnösök vagyunk.

 

Jézus miután testében feltámadt, az egyébként mindenütt jelenvaló, és mindent fenntaró lelkét, elküldte azok számára akik befogadják, mint tanítót. Ha bűneinket megvallva megtérünk, akkor ez a lélek otthonra lel bennünk, mint már saját, formálható templomában, és átformál Isten lelki képévé, és hasonlatosságává, ami a teremtés célja.

Így már nem vagyunk üresek, piszkosak és érdektelenek, mint egy üres pohár, hanem meg vagyunk tisztítva, és töltve szent tartalommal, ami az Isten, azaz Krisztus lelke.

Az ő segítségével tudunk kikecmeregni a bűneink fogságából, és újjászületni mennyei polgárrá, Jézushoz hasonlóan, aki ezt először csinálta végig:

 

"Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun (Lásd: "a pokol kapui sem vesznek diadalt rajtuk") és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!"("Mik 2,13)