Az elektronhullam osszerakhato ket egymassal szemben halado es kelloen nagy energiaju foton-hullambol. /a fotonhoz rendelheto hullamrol beszelek/

Ugyanigy minden mezon is osszerakhato ket egymassal szemben halado elektron vagy pozitron-hullambol.

A valosagban is letrehozhato fotonokbol elektron-pozitron par, es viszont.

De nem ilyen egyszeru a helyzet. Mert mi ezzel a problema?

A normal hullamok atmennek egymason. Ez annyit jelent, hogy a ket foton-hullam talalkozasakor egy idoiranyu hullamfront alakul ki, ami egy nyugalmi tomegnek felel meg. Csakhogy ez a hullamfront csak addig marad meg, ameddig a ket foton-hullam atfedi egymast.

Ha nem eleg szeles ez a ket hullam, akkor a reszecske eletideje rovid lesz. A rezonanciakra jo ez a kep, de az elektronra vagy a protonra mar, mert azok eletideje nagyon hosszu, talan vegtelen.

Ez annyit jelent, hogy van valami ismeretlen mechanizmus, ami a keletkezo hullamokat idoiranyban tartja, A lentebb vazolt diffrakcio jo lenne erre, hiszen minden hullamhosszu hullam sajat magat a teridoben 90 fokban tori. {l=2dsinfi d=l/2 l/l=sinfi} Ez idoiranyban tartana a hullamot, de nincs kijelolt frekvencia. Az osszes hullam kepes lenne nyugalmi tomeget letrehozni. A valosagban sajnos nem igy van.