Azt hiszem, nagyon más "orientáltság"-háttérrel gondolkodunk a dolgokról.

Én rendszeresen visszakérdezek saját magamnak a saját "meggyőződéseimmel" kapcsolatban, amiket mint "alapelveket" íratlanul lerakok a gondolatiságom láthatatlan hátterébe, és amik szerint, amik alapján aztán értelmezem, értékelem a világot, a történéseket, vagy saját magamat. Ilyenkor derül ki számomra, sokszor mennyire láthatatlanul bújnak meg a különböző hiteim (és itt nem vallásos hitről beszélek, hanem hitté erősödött véleményekről, meggyőződésekről) közötti ellentmondások vagy anomáliák. Mindez nagy segítség számomra, hogy reálisabb belső kijelentésim legyenek a világról és annak különböző aspektusairól. Az ember olyan hatalmas információ- és tapasztalatmennyiséggel kell együtt éljen, azokat elemezve, értékelve, szintetizálva, kialakítva gondolati vezérelveit, hogy képtelenség szerintem minden egyes gondolatot állandóan ilyen módon megvizsgálni. Ezért aztán sosem jutna eszembe azt mondani magamra, meggondolatlanul jelentettem ki valamit, amiről esetleg kiderül, hogy valami nem annyira stimmel a kijelentéssel. (Ettől függetlenül lehetnek meggondolatlan kijelentéseim, de komoly és átfogó, mély jelentéstartalmakat hordozó kijelentéseknél ez nem a megfelelő kifejezés arra, hogy esetleg valami nem stimmel a dologban) Kekeckedésnek sem veszem az általánosabb vagy kevésbé általános belső kijelentések időnkénti megkérdőjelezését, és felesleges szócséplésnek sem.

Szóval mindebből kifolyólag másra sem gondolom, hogy meggondolatlan, ha szerintem nem egyértelmű igazsága van egy kijelentésének, és nem kekeckedő vagy rossz szándék vezérel, ha más gondolataival kapcsolatban visszakérdezek.

Hogy Te mit látsz bele a kérdéseimbe, az egy más kérdés.

Lehet, hogy Te érted félre rendszeresen, amit leírok, és az is lehet, hogy mindketten.

Ennyit szerettem volna még hozzáfűzni ehhez.

További jókat.