Szigorúan véve igen. Minden az. De kicsit közelebbről nézve.....

 

 ost akkor a szigorúság  a messziről nézést jelenti, a közelről nézés meg lezserkedést jelent?:)

 

Ne lezserkedjük el a dolgot.

 

a boldogtalanság inkább felfogható egy mélyebben érző és/vagy élesebben gondolkodó ember természetes létállapotának

 

Ezek szerint Te mélyen hiszel abban, hogy a boldogság egy sekély érzésű, tompán vagy felszínesen gondolkodó ember - természetes? - létállapotának fogható fel. 

 

a létezés hiábavalóságát, az egyszerre meghatározó és jelentéktelen események mulandóságát...

 

Vagyis a létezés attól hiábavaló, hogy "közege" egy állandóan változó tapasztalati halmaz, és akkor lenne valamire való, ha egy konstans, statikus állandóság jellemezné?

Lehetne-e akkor egyáltalán létezésről beszélni?  

 

És ez, pont azért, mert kisebb-nagyobb intenzitással ugyan, de folyamatosan fennálló alaphangoltság, ezért inkább tekinthető reálisnak, mintsem illuzórikusnak.

 

Nem látom be, mitől reális vagy reálisabb ez a gondolatmenet, mint valamilyen másik, mely gondolatmenet egy sajátos hitre épülő "létérzés" intenzitásának mértékét, vagy annak folyamatossá rögződését tekinti a realitás mércéjének.