amit a ma embere is, még él, szellemiségének köszönhetőn, az bizony nem több mint egy feltételezett színház, s igazgatójának való megfelelés. Ahol bizony új darab, rég nem nem született. CSak a történelem ismétlődik, a díszlet is épp csak változik. Szabad időt is csak a halál igér... Hol marad az értelem? S mitől lesz a jövő, ha mindenki csak a "mának él"? Hogyan lesz a jövő, ha mindenki a polcról akarja/kell/ elvenni... ? Az ember tényleg ennyire különbőző? Vagy a kúltúra, civilizáció, hierarchia teszi ezt velünk? Nem tudásunk? Oktatásrendszer?