Ma olvastam egy kis cikket a History című folyóiratban, ami a bigámia vétkével, és annak a büntetésével foglalkozott a XVII-XVIII. századi Angliában. Ebből az derült ki, hogy ez megleehtősen gyakori jelenség volt. Elvileg volt ugyan válás, de ez hosszadalmas és drága volt, ennél jóval egyszerűbb, ha valaki elköltözött, és az új helyén újra is nősült, hiszen központi nyilvántartás nem volt. Alighanem innen ered az esketési formula, miszerint ha valaki akadályát látja a házasságnak, az szóljon most vagy hallgasson örökké. A dolgot annyira komolyan vették, hogy bigáőmiáért akár halálbüntetést is kiszabhattak. Ez később alaposan fellazulhatott, mert a végén már alig-alig került alkalmazásra, alighanem legtöbbször az emberek  becsukták a szemüket.

Mr. Rochesternek nem volt szerencséje, egy csomó véletlen miatt derült ki, hogy már nős. Jane írt az eddig sosem látott nagybátyjának, akinek Mason a kereskedelmi partnere volt. Ez bizony a körülmények szerencsétlen alakulása mondhatni pech.