Tegnap szinte véletlenül elkeveredtem a Pecsa Café estjére. Sárdy Barbara-Papp Gyula Nem Blues Band volt.

Utolsó pillanatban gitáros cimbora (Fillmore Est) is jött, meg Matyóóó.

Lement a főműsor. Gyuszibá A100/142, meg baromi sok szintetizátor. (amit nem is használtak)

A közönség szinte csak zenészekből állt. Törökbácsi, Muck Feri, Kalmus Józsi, Horváth Zsolt (D.Bill B.B), Mogyorósi László. Sokakat biztos kihagytam.

Mint kiderült, az SPNBB után dzsemmelés lesz. Gyula felhívta a figyelmet hogy bárki beszállhat aki úgy gondolja, de legyen tekintettel másra, ne sajátítsa kis senki se magának az elfoglalt hanxeres posztot. Nem illik.

Az est egyik érdekes fénypontja hogy bejött és letette a saját kis hanxórós motyóját Pataki Laci a Syriusból. Ő maradt fixen és azon nyomta. Amit játszott, példamutató, ízes játék volt. A kíséretautomatikát hagyhatta volna. Ment hosszan a Feelin' good, majd egy blues végeláthatatlan szólókörökkel, sor került mindenkire. Előbb Horváth zsolt, utána Matyóó is az A100 mögé ült. Menetközben kiderítettük hogy az orgona tudna jobban is szólni. Vékonyan szólt. Feltekerte a 122-t, majd lejjebb, keverőn álított, én áthelyeztem a basszmikrofont :-) meg is lett az eredménye, megjött a döge. Szerencsére üzemképes volt a scannere is, amit addig nem használtak.

Utána Kalmus énekelte volna a Little Winget Hendrixtől. Más nem vállalkozott rá, így magam kísértem csak Hammondon. Patakinak bejött, hiszen a Syriussal is ezt csinálták annó, gitárhősöket ültettek át orgonára. Aztán kiviszem a lavórt. Immár ismét sokan. Majd némi gitározgatás, éneklés, le is ült az este, 11 után mindenki hazaindult.