Szívesen mondanám, hogy igen, igazad van, én sem hiszem, hisz képtelenség. De miután sok időt töltöttem avval, hogy megfigyeljem és megkérdőjelezzem, körüljárjam a saját meggyőződéseimet (aminek legtöbbjére ráadásul, mint kiderült, nem is mondhatom, hogy igazán sajátom, hisz egyszerűen csak mások meggyőződéseit tettem magamévá gondolkodás nélkül automatikusan), és ha őszintén figyelek a meggyőződéseim és dolgok által kiváltott érzelmeim közti nagyon világos összefüggésekre, ha kibogozom meggyőződéseim asszociációs láncolatának háttereit, és kiderül, hogy valójában nincs egzakt megalapozottsága jónéhány meggyőződésemnek, így megváltoztatom azokat,

......szóval ha ezt megteszem - szándékkal, és ez minden emberi tudatnak eredendő képessége és szabadsága  -, akkor az érzelmeim is megváltoznak azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket a megváltoztatott meggyőződéseim érintenek, így aztán az volna igazán balagaság részemről, ha azt állítanám, ez képtelenség.

Ó, hogyne. Tehát ha a megfelelő szándékkal rendelkezem, akkor elérhetek olyasmit is, ami alapvetően nem része a lényemnek, személyiségemnek. Még Superman is lehetek.

Az öröm és a szomorúság érzete minden emberi lény alapvető képessége. Superman nem tudom, hogy jön ide, nem fizikai vagy szellemi affinitásról, tehetségről, képességekről beszéltünk, hanem arról, van-e szabadsága az embernek saját érzelmei keletkezésének irányításában. Én azt mondom, nincs determináltan szomorú vagy örömködő embertípus, és az sem determinált, hogy ettől vagy attól ilyen vagy olyan érzelemnek kell megjelenni az emberben. Ahogy egyetlen meggyőződést vagy hitet sem kényszerítenek rá senkire se gének, se mások, se semmiféle képzelt magasabb hatalmak. Az ember saját választása és döntése.

Hogy van-e bátorsága megvizsgálni saját szabadságának, tudata szabadságának határait, az más kérdés. Mert ez a szabadság akár félelmetesnek is tűnhet elsőre, kényelmetlen érzésekkel társulva.

(Az ezoterikus irodalmon kívül nem sok műfaj hisz ebben a képtelenségben komolyan.)

Én kénytelen vagyok ebben komolyan hinni, miután számtalanszor megtettem, és eddig senki nem tudott olyan bizonyítékot felvonultatni, ami alátámasztaná, hogy ezt nem tettem meg. Az nem anniyra tud meggyőzni, ha valaki annyit mond erre: marhaság:)

Gondolkozom, én akkor egy műfaj vagyok-e:)

(Olyasmiben hinni, vagy nem hinni, amit sosem vizsgáltál meg, vagy sosem próbáltál, nem tudom, mennyire tartod komoly vagy okos dolognak, ha már burkoltan folyamatosan lekomolytalanozol, leostobázol, nálad= leezoterikusozol:))