"Mit értesz pontosan dogmatikus metafizika alatt"

 

Azt a hitet, hogy az igazság "odakint" van, az emberi lényektől függetlenül, és csak föl kell azt fedezni - hiszen a szokványos metafora szerint a világ valamilyen nyelven meg van írva, és csak meg kell fejteni a kódját. Szerintem teljesen mindegy, hogy ez a vallásos ember Istenhite, a filozófus metafizikai princípiuma vagy éppen a fizikus természeti törvénye. Az a vallásos vágy a lényeges itt, hogy valaki elérjen valami nála nagyobbhoz, valami emberfeletti tekintélyhez, a nagy Szentségességes Igazsághoz, ami szerint mindenkinek élni kell(ene). Ismerős, mivel jár ez a hit: a kiválasztottak arroganciájával, az ellenszegülők és eretnekek megvetésével, üldözésével. Aligha hiszem, hogy a hatalom gyakorlásának van ennél visszataszítóbb módja.

 

A fentiekkel szemben úgy hiszem, az emberi lények sosem léphetnek ki abból a módból, ahogyan elméjük működik, ahogyan megtapasztalják és megkonstruálják világukat, elsősorban nyelvi konstrukciókkal.

 

"Érdekes, hogy rendre a nyelvet említed az igazsággal kapcsolatban vonatkozási pontként. Miért pont a nyelv?"

 

Miért, mi más hordozna teoretikus igazságértéket? Ha azokra az ismeretekre gondolok, amiket eddig szereztem, nem tudok másra visszaemlékezni forrásként, mint 1) a tapasztalataimat leíró saját nyelvi viselkedésemre 2) mások nyelvi viselkedésére. Azaz különféle kontextusokban megjelenő jelekre és beszédzajokra. Még ha egy zenemű vagy egy kép ébresztett is bennem valamilyen intuíciót, ismeretté az is csak akkor vált, ha megfogalmaztam azt magamnak; azaz konstruáltam egy (nyelvi) teóriát a saját élményemről.

 

Wittgensteint említed. Mire cáfolt rá ő a Vizsgálódásokban? Csupán arra, hogy lenne egy univerzális kalkulus, egy mindent megmagyarázó formális nyelv. Éppen azt mondom én is, hogy nincsen ilyen. Változó leírások és szótárak vannak. Azok közül több is lehet érvényes, és az életünk során cserélhetjük is őket, paradigma-váltást hajthatunk végre.

 

Amikor valaki végső igazságról beszél, én azt úgy értelmezem, hogy egy olyan végső szótárra tett szert, ami a legmélyebb és legfontosabb vágyait és ismereteit leírja. Az teljesen rendjén van. Csak akkor utasítanám vissza, ha az illető elkezdene győzködni, hogy de ő valami minden emberre érvényes igazsághoz jutott, amit nekem is követni kellene. Na, így lesz a metafórából hittérítés és eretnek-üldözés. Köszönöm, nem kérek belőle.