Üdv!

Átolvastam itt az általad írtakat; törtem rajta az agyam egy darabig. Manapság átgondolt és épeszű hozzászólalást (eredetiségről már nem is beszélve) igen nagy ritkaság olvasni a fórumon. Így gondoltam, hogy érdemes belevágni némi polemizálásba (természetesen konkrét ,,terroristaképző" tanácsadás nélkül), bizonyos történelmi-társadalomtudományi szinten, ivel elképesztő ezen a téren az átlag emberek tudatlansága. :/

,,Polgárháborúkat", ,,puccsokat" meg ,,erőszakos hatalombitorlásokat" vizionálnak meg kiálltanak mnden utcasarkon, közben az alapető történelmi analógiák és az ilyen jellegű államcsínyek mechanizmusait nem ismerik. Pedig nem ártana.

Ha van rá igány, akár bele is vághatunk egy sajátos ,,poltörténeti gyorstalpalóba" (háttéranyagom van bőven; elméletileg a történelmi kutatások terén éppen ilyen jellegű témákkal foglalkozom).

Kevesen tudják, hogy az államcsínyek technológiái, amiket Nyugaton és Keleten egyaránt kidolgoztak a jelen időkig (természetesen az előző generációk és társadalmak tapasztalatainak figyelembevételével) lehetővé teszik az államcsínyeket (,,rendszer- vagy rezsimváltásokat") gyakorlatilag a világ bármely országában, államigazgatási formától, társadalmi, illetve ideológiai berendezkedéstől függetlenül. Méghozzá mindazok a körülmnyek, amelyek kedveznek vagy elősegíthetik az államcsínyeket, nem függnek az országban uralkodó általános helyzettől és nem feltétlenül viselik magukon a politikai vagy szociális jellegeket (jellemvonásokat, ha úgy tetszik). Például, azok a technológiák, amelyeket a szovjet szakszolgálatok alkalmaztak a ,,Storm-333" hadművelet során (Afganisztán, 1979 decembere), vagy azok a ,,rendszerváltások", amelyeket a nyugati szakszolgálatok segítettek elő 1988-1992 között Kelet-Európában, ugyan ilyen eredményeket hoztak volna a világ bármely országában.

   Mindez annak köszönhető, hogy a modern államok jellegzetes sajátossága abban rejlik, hogy függnek a politikai, gazdasági, szociális problémák (,,társadalmi infrastruktúrának" is nevezhetnénk :)) sokaságától, amelyek a modern államok esetében gyengeségek koncentrációjává teszik azokat, és mindez lehetetlenné teszi védelmüket és megörzésüket. Egy modernkori állam sokkal nagyobb mértékben van kitéve az államcsínyek veszélyének, mint sem az előzó évszázadok államai/államalakulatai. A kormányok nem tudják, hogy miképpen védjék magukat, az állami hivatalnokoknak halvány fingjuk sincs az államcsínyek modern technológiáiról, illetve ezek alaptörvényeiről. Charles de Gaull, amikor jelentették neki a francia diákok tömegtüntetéseit 1968 májusában, a következőt válaszolta: ,,Gyermekcsíny. Mindössze néhány diákról van szó, akik megijedtek a vizsgáktól." Ez a könnyelműség neki az elnöki székébe került.

   Az oroszországi Októberi bolsevik hatalomátvétel gyakorlati stratégája, Lev Trockij pedig ezt írta: ,,A felkelés - nem művészet, a felkelés - gépezet. Ahhoz, hogy beindítsuk, technikus szakértőkre van szükségünk; akkor semmi sem lesz képes megállítani, még az opponensek ellenállása sem. Megállítani is csak technikusok tudják." Ezzel nagyjából egyet lehet érteni, némi kiegészítéssel. Igen, amennyiben az államcsínyt profik hajtják végre, akkor azt időben felderíteni - a megfékezéséről már nem is beszélve - igen nehéz lesz. Viszont az államcsíny mégis művészet, méghozzá saját törvényeivel és szabályaival. Ismerve ezeket gyakorlatilag ,,túl lehet játszani" az összeesküvőket. Az állam védelmének művészete alpajiban ugyan azokra az elvekre épül, mint ami a hatalomátvétel művészetnek adja a táptalajt. Úgyhogy az ilyen elmélkedések nem is azoknak szólnak, akik ,,házibarkácsolású tenoristák" - ők enélkül is elég jól tájékozódnak a mai világban -, hanem leginkább azok számára lehetnek hasznosak, akik érdekeltek az állam fennmaradásában. Lao Ce annó írta: ,,Akkor kellr endet teremteni az Államban, amikor még nem köszöntöttek be a zavaros idők".