szemlátomást úgy gondolod, hogy az ember puszta választással eldöntheti azt, hogy szomorkodjon vagy örömködjön, addig szerintem ez nem áll módjában. Nem hiszek semmi ilyesmiben. (Ha ezt gondolnám, csak ostoba ezoterikus irodalmat olvasnék, lehetőleg a tengerentúlról.)

Régen én is elhittem, hogy ez nem áll módjában az embernek, de tévhitnek bizonyult.

(Bár ez így "veszélyesen" leegyszerűsített és összemosott megfogalmazása a dolognak, de nem hiszem, hogy fogunk erről beszélgetni, úgyhogy hagyjuk ennyiben)

Egyébként nem is képesség, vagy lehetőség kérdése ez, szándék kérdése. Ahogyan az is, hajlandó e az ember górcső alá venni saját elképzeléseit és meggyőződéseit, őszintén mögéjük nézve.

És nem hinném, hogy ha ezt gondolnád, csak ostoba ezoterikus irodalmat olvasnál. De ez a megjegyzésed elég szépen rávilágít arra, milyen asszociációkat társítasz különböző fogalmakhoz, gondolatkörökhöz, amik aztán irányítják és keretek közé szorítják a tudatos gondolkodásod, ezen keresztül egzisztálásod határainak tisztázására vonatkozó (saját magad szabta) lehetőségeid határait:)