Kettőnk közt az egyik alapvető különbség az, hogy míg Te szemlátomást úgy gondolod, hogy az ember puszta választással eldöntheti azt, hogy szomorkodjon vagy örömködjön, addig szerintem ez nem áll módjában. Nem hiszek semmi ilyesmiben. (Ha ezt gondolnám, csak ostoba ezoterikus irodalmat olvasnék, lehetőleg a tengerentúlról.)

Nincs ezzel semmi gond, csak megjegyeztem. A praktikus, pragmatikus gondolkodásnak is helye van, csak nem ott, ami az ember alapvető léthelyzetét, egzisztálásának határait kívánja tisztázni...