A fejedelemség idején is 3 nemzet élt Erdélyben: magyar, székely és szász. 

Amelyekről tudnivaló, hogy nem etnikai, hanem rendi nemzetek voltak. A magyar nemzet például ebben a vonatkozásban az erdélyi (és partiumi) vármegyék nemességét jelentette. Tehát egy magyarul beszélő jobbágy nem tartozott bele, viszont egy más származású nemes igen. A székelyeknek és a szászoknak sajátos jogállásuk (kollektív kiváltságok) és közigazgatási rendszerük volt (székek), emiatt különítették el őket.

1848-49-ben viszont a székelyek már a magyar oldalon álltak (ellentétben az erdélyi szászokkal), azóta tekinthetjük őket úgy, hogy a magyar nemzet egyik népcsoportjává integrálódtak.