"emberi szabadság" - konkrétan mit értesz alatta?

 

Nem azokat, amiket írtál, hiszen aki ezekre képes lenne, az nem szabad volna, hanem bizonyos isteni képességekkel felruházott lény.

 

Mi a szabadság? A korlátozott szabadság is szabadság lenne? Nem pontosabb, ha csak egyfajta csökkent érvényű determinizmusról beszélnénk? Az, hogy az ember korlátozottan tudatos élőlényként diszponálhat saját életének nem kis részű, de korántsem teljes területe felett, engem nem tesz még sem boldogabbá, sem elégedettebbé. Büszkévé pláne nem. Mert ott a tudattalan felmérhetetlen hatalma: a szexualitás, a nemiség béklyója, a létfenntartás ezernyi bilincse, amelyek de facto uralják, de legalábbis orientálják az emberi életet. Ezért értek mélyen egyet Safranskival, aki Schopenhaurről írt monográfiája előszavában a következőket írta a filozófusról: "Kozmológiai sérelme az, hogy világunk egyike a végtelen térben található számtalan golyóbisnak, rajta 'az élő és megismerő lények penészbevonatával'. Biológiai sérelme, hogy az ember állat, amelynél az intelligenciának csupán az ösztönök hiányát és az élővilágba való fogyatékos szerves beilleszkedést kell kompenzálnia. Pszichológiai sérelme pedig, hogy tudatos énünk nem úr a saját házában". Mindez, s főként a pszichológiai okfejtés (közel 100 évvel Freud előtt!) nem az emberi szabadság felemelő érzésére, tudatára utal.

 

"De nem értem, miért lenne ez lesújtó, ezt belátni. nem az ember hozta létre a világot - alapvetően. Akkor miért gondolná, hogy érti azt, vagy miért gondolná, hogy anélkül uralhatja, hogy érti? "

 

Az ember úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Ezt erősíti a jelenlegi teljességgel elanyagiasodott világ is (legalábbis nagyjából a felvilágosodás óta), de még a világvallások is úgy beszélnek az emberről, mint aki képes a természetet rabigája alá hajtani, azt átalakítani. Ez az emberkép pedig nemcsak hamis, de veszélyes is.

 

"Ahhoz, hogy Te olyan módon tudj írni és magadat kifejezni, ahogy jelenleg képes vagy rá, sokat kellett tanulnod, gyakorlnod, olvasnod, és egyebekre is szükséged volt. Akkor az írásos önkifejezés mesterkélt és nem az emberi természet sajátja eredendően? "

 

Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Szerintem ez inkább "hozott" adottság, affinitás kérdése, nem gyakorlat vagy olvasottság dolga, de ne is rólam beszéljünk. (Valószínűleg ha például légtornász vagy élsportoló, esetleg hivatásos katona akarnék lenni, az nem menne nekem akkor sem, ha éveken át gyakorolnék, egyszerűen mert nincs hozzá se affinitásom, se képességem, sem semmi, ami elengedhetetlen lenne ezekhez. Az írásos önkifejezésem egyébiránt a legkevésbé mesterkelt része az énemnek, már csak azért is, mert anonim módon, tehát tét nélkül tehetek így. Nekem az írás különben felszabadító, örömteli tevékenység. Ez viszont szubjektív dolog, nem eredendő és általános, mint az, hogy az ember nem ura önmagának.)

 

Amikor arról beszélek, hogy az ember hogyan lehet ura magának, akkor elsősorban olyan igazi - mondjuk tibeti buddhista - mesterekre célzok, akik rengeteg meditáción, jógán vannak túl és valóban képesek kordában tartani a tudatuk, még a haláluk pillanatában is. Ez egy hosszadalmas, küzdelmes gyakorlatok során megszerezhető képesség, amivel sajnos nem rendelkezünk úgy eredendően, mint mondjuk a "küzdj vagy menekülj!" jól ismert ösztönös képességgel.