Épp azt gondolom naivitásnak, amikor valaki rendületlenül vallja az emberi szabadságot, ignorálva azokat a körülményeket (beszéljünk akár a gének, akár a karma törvénye által determinált hatásokról, akár csak más, az emberi cselekedettől független tényezőkről), amelyek márpedig nyilvánvalóan keresztülhúzzák az emberi szabadságból fakadó törekvéseket.

 

"emberi szabadság" - konkrétan mit értesz alatta? hogy ha akarod, repülni tudj, mint a madarak? vagy hogy ha akarod, elpusztíthass mindent magad körül egy pillanat alatt? vagy hogy ha azt akarod, valaki szeressen, akkor az úgy legyen? vagy hogy ha akarod, öt kart növeszthess? vagy hogy ha akarod, egy halottat feltámaszthass?

 

Mert belátni azt, hogy a szabadságunk minden oldalról korlátozott, hogy az ember korántsem a természet ura, hogy nem mindenható: ez lesújtó, megsemmisítő beismerés lenne, ami alatt a legtöbb ember pszichéje összeroppanna.

 

Nem minden oldalról. 

Hál'istennek az ember nem a természet ura. Elég hülye és tudatlan uralkodó volna. De nem értem, miért lenne ez lesújtó, ezt belátni. nem az ember hozta létre a világot - alapvetően. Akkor miért gondolná, hogy érti azt, vagy miért gondolná, hogy anélkül uralhatja, hogy érti? 

 

Az ember nem ura magának eredendően. (Ahhoz, hogy az legyen, rengeteg belső gyakorlat és más egyéb szükséges, de ez már mesterkélt, nem az emberi természet sajátja eredendően.)

 

Ahhoz, hogy Te olyan módon tudj írni és magadat kifejezni, ahogy jelenleg képes vagy rá, sokat kellett tanulnod, gyakorlnod, olvasnod, és egyebekre is szükséged volt. Akkor az írásos önkifejezés mesterkélt és nem az emberi természet sajátja eredendően? 

 

De attól függetlenül, hogy attól még nem neveznék eredendően természetellenesnek valamit, mert tanulni és gyakorolni kell, azt sem gondolom, hogy teljesen független és abszolut uralma lehetne az embernek saját maga fölött bármiféle gyakorlással vagy mással.

De azt sem gondolom, hogy ha nem mindenben van valami, akkor semmiben nincs:) 

 

Egyébként kikről beszélsz?