Zsanna, ez olyan érdekes és szép program, hogy még elolvasni is jó!

Saját élményem: szerdán mglátogattuk a nagytétényi kastélymúzeumot, megnéztük a feldíszített karácsonyfákat. Ezek most nem nagyon tetszettek, szerintem a tavalyi jobb volt. Viszont a bútorok csodásak, hosszan nézegettem egy intarziás asztalt, élénken elképzeltem, amint a barátnőimmel mellette ülünk, kávézás és beszélgetés mellett. Viszont gyorsan rájöttem,  hogy állandóan azt figyelném, nem csöppent-e le az ital, vagy nem látszik-e bögrenyom az asztalon. Egyszóval jobb helyen van a múzeumban.

Megnéztem a kiállított festményeket is, az egyiken egy kb. 50 éves nő volt, az egyik kezében valami virág, a másikban egy testes fekete könyv, alighanem a Biblia. Kéztartásáról ítélve, nem olvasni akarta. Alighanem a fejéhez akarta hajítani annak a szobalánynak, aki rosszul törölte le róla a port.  Egyébként maga a kéz is nagyon rosszul volt megfestve, Leonardo sírva fakadt volna, ha meglátja.

Másik két festmény viszont nagyon tetszett, az 1850-es évekből származott, egy bankár feleségét ábrázolta. Ilyennek képzeltem magamban Baradlaynét  harmincéves korában.

A másik festményen egy kb. negyvenes férfi, aki nem a férje volt, hanem valami ügyvédféle. Ő is olyan volt, hogy biztosan tudtam, rá lehet bízni a pöreimet. Az is valószínű, hogy részt vett a szabadságharcban.

A lgjobban viszont a cserépkályhák tetszettek. Egy hosszú, hideg, nyirkos nap után nekitámasztani a hátat, és közben forralt bort kortyolgatni, igen kellemes dolog lehetett.