Én egyelőre a mi jó libsijeinket látom a legnagyobbra feldemhedve.

Kicsit emlékeztet arra az eset, mint amikor a szegedi vizes vébén a német himnusznak nem a harmadik versszakát játszották le a rendezők, és nem is a feministák által letiltatott másodikat, hanem az elsőt, a csúnyát, amit az antifák tiltattak le, és ez a teljes progressziónak fekete és barna pókokkal teleszőtt rémálmokat okozott, még szerencse, hogy a két német sportolónak nem, akiknek a tiszteletére játszották el végülis.