Rendkívüli, szinte hihetetlen dolog történt abban a parlamenti törvénygyárban, amelyben másfél év óta a Fidesz–KDNP-frakció csúcsvezetőinek tetszése szerint születik minden döntés. Az a két párt, amely jórészt annak köszönheti a Házon belüli, kétharmados, minden ellenállást lehetetlenné és értelmetlenné tévő hatalmát, hogy 2008-ban a népszavazással megakadályozta a szociálliberális koalíciót az egészségügyi reform végigvitelében, most egy olyan törvénymódosítást szavaztatott meg, amely ajtót-ablakot szélesre tár a magán-egészségbiztosítók számára! Aligha véletlen, hogy a hírt december 5-én az üzleti biztosítók hírportálja (biztositasiszemle.hu) kürtölte világgá – majdhogynem diadalittasan. A Generali Biztosító láthatóan alaposan felkészült szakértői, akiket bizonyára sokkal kevésbé lepett meg a hír, mint az egészségügyi közgazdászok széles táborát, nyilatkozatuk szerint arra számítanak, hogy 2-3 év alatt 50 milliárdosra is nőhet az új piac.
„Ha egy magánszolgáltatóhoz megyünk, várakozási idő szinte nincs, ugyanakkor a legegyszerűbb vizsgálatokért is súlyos összegeket kérnek tőlünk. Egy egyszerű kardiológiai vizsgálat ára 20 ezer forint körül mozog, egy nőgyógyászati vizsgálatért 10–30 ezer forintot, míg egy CT- vagy MR-vizsgálatért már akár 30 ezer forintot meghaladó összeget is fizethetünk egy-egy magánrendelőben. A »szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások« lehetőséget teremtenek arra, hogy egyszerre spóroljunk időt és pénzt, ráadásul úgy, hogy végeredményben az állami ellátásnál sok szempontból jóval magasabb színvonalú szolgáltatást kapjunk” – írja a hírt elsőként kommentáló szakmai honlap.
Mi változott tehát? Ha valaki átrágja magát az adótörvényeket módosító, 180 oldal terjedelmű salátatörvényen, akkor megtalálja a megoldást (Magyar Közlöny, 2011. nov. 29., 164. oldal). „Csak” annyi változott, hogy a honatyák betoldottak egyetlen szót a hatályos szja-törvény 1. mellékletének 6.3 alpontjába. Ez a paragrafus eddig azokról az szja- és (értelemszerűen) tb-járulékmentes pénzekről szólt, ahol ez rendben is volt. Ilyen – például – a tartásdíj, ami után annak, aki kapja, nem kell sem személyi jövedelemadót, sem tb-járulékot fizetnie. És idetartozott a baleset-biztosítás is abban az esetben, ha a munkáltató ilyet köt a dolgozója javára. Ez is jogos: a dolgozó csak akkor kap valamit, ha balesetet szenvedett; méltányos, hogy ezért a biztosításért – ami egyfajta természetbeni juttatás – ne kelljen a dolgozónak sem szja-t, sem tb-járulékot fizetnie. Más eset a munkáltató által vásárolt ebédjegy, uszodabelépő stb. – ezek után adót is, járulékot is kell fizetni.
Most viszont a törvényben eddig is szereplő „baleset-biztosítás” szót „baleset- és betegségbiztosítás”-ra változtatták.
Mit jelent ez a 10 betűs betoldás? Azt, hogy ezentúl a munkáltatók – pontosan úgy, mint a Fidesz által egyébként lenézett és lesajnált Egyesült Államokban – értékhatár nélkül, nettó összegért köthetnek magánbiztosítást. Ennek következtében egyre inkább meg fogja érni a dolgozókat a hihetőség határáig a lehető legalacsonyabb béren (esetleg minimálbéren) bejelenteni, hiszen ez csökkenti a meg nem kerülhető egészségbiztosításijárulék-terhet, viszont nagy összegű magán-egészségbiztosítás formájában adó- és járulékmentesen lehet jelentős jövedelemkiegészítést juttatni a dolgozóknak.
Ha jól értem a törvény kacifántos szövegét, akkor ez a biztosítás kiterjedhet a dolgozó egész családjára is – vagyis így még több pénzről van szó! S minthogy az Európai Unióban élünk, azt sem tiltja – és nem is tilthatja – meg senki, hogy a vállalatok osztrák, angol vagy más nyugati biztosítóknál kössék meg a szerződéseket dolgozóik számára. Világos, hogy itt és most nem olyan a helyzet, hogy holnaptól minden alkalmazottnak lesz magán-betegségbiztosítása – ebben az extra kedvezményben csak a legmagasabb jövedelmű menedzserek fogják saját magukat részesíteni.
Ez az az egészségbiztosítási modell, amely az Egyesült Államokban működik, és amelynek átvételéről Magyarországon soha nem volt szó. Mindenki ellenezte – leghangosabban éppen a Fidesz. Akkor most mi történt? Miért és kinek az utasítására nyomták meg az „igen” gombot a többséget alkotó honatyák?
A szerző közgazdász
