Szia

Úgy látom, mélyen benne vagy a témában, túl sok rossz példát láttál már, ezért ott is rosszat feltételezel, ahol erre nincsen szükség. Ha figyelmesen elolvasod, a hsz-emet, láthatod, hogy nem írtam a törzskönyvről és az árról. Ennek az az oka, hogy – bár az előző kutyánk egy csodálatos keverék volt – ezúttal fajtatiszta Westie-t szeretnék. A törzskönyv természetes dolog számomra ebben az esetben.

(Az örökbefogadás és fajtamentés szép, nemes dolog de számomra most az elsődleges szempont, hogy nagy örömet okozzak a családomnak.)

A tenyésztők-szaporítók szembeállítást és szóhasználatot szintén ismerem, és – elismerve, hogy elég jó kép – nem szeretem. Ez egy olyan kitétel, amellyel a kutyások szeretik illetni egymást, remek módszer a klikkesedésre, mások megbélyegzésére. Jellegzetes, kispályás dolog. Beszéljünk inkább lelkiismeretes, elkötelezett  tenyésztőkről és olyanokról, akik csak üzletet látnak ebben (bár nem hiszem, hogy a kutyatenyésztés annyira jó üzlet lenne, hogy érdemes legyen rosszul csinálni, nagy mennyiségekkel, kizárólag pénzügyi szempontokat figyelembe véve, ezért azt gondolom, aki ezzel foglalkozik, az valamennyire csak vonzódik az adott fajtához).

Viszont ha ez a része a dolognak nem érdekelne, akkor simán felhívtam volna a sok hirdetés közül a legolcsóbbat, ott még alkuszom egy kicsit, majd megveszem az egyik kölyköt, és nem itt kérek tanácsot (meg más csatornákon is).

Elég sokat írsz az árakról, meg arról, hogy ki, mire sajnálja a pénzt. Értem, hogy ez kikívánkozott belőled, de miért pont az én hsz-em kapcsán? Ezt írtam: „A pedigré, bajnok ősök, kiállítási esélyek egyáltalán nem fontosak számomra.” Ha akarod, értelmezheted úgy is, ahogy tetted, de kevesebb negatív attitűddel ez pusztán annyit jelent, hogy valóban nem akarom kifizetni a kiskutya árában az üknagyanyja nevét. Az írásomnak ez egyáltalán nem központi része, csak egy mondat, ami a számomra fontosabb, illetve kevésbé fontos szempontokról szól – mint más mondatok is. Ha akarod úgy is felfoghatod, hogy kár ránk „pazarolni” egy potenciálisan fajtája kitűnőségévé cseperedő kölyköt, amelyet aztán sosem viszünk kiállításra, és nem kerül a tenyésztésbe, ily módon pedig elvész a fajta számára.

Tehát még egyszer: értem az aggodalmadat, de bennem fel sem merült, hogy törzskönyv nélküli kutyát vegyek. emellett biztos, hogy az állatorvosnál fog kikötni, hiszen – ha megveszem – első dolgom lesz elvinni, hogy megvizsgálja, és átbeszéljük a kölyök tartásával kapcsolatos legfontosabbakat, valamint a fajtaspecifikus dolgokat (bár ez természetesen már megtörtént) és az oltásokat .

Mindenesetre köszönöm a véleményed, ezt a menhelyes gondolatot még átrágom magamban.