„Ne szégyelljék magukat! Mondják! A kérdés így hangzott: mi bizonyítja, hogy Heller Ágnes filozófus?”
Nem tudom mások, hogyan vannak vele, de mondjuk, én nem szégyellem magam. Deviszontezzelszemben erre Neked több okod lehetne rá, csak ezt nem akarod észrevenni. Mindjárt itt az elején erősen figyelmeztetlek, hogy írásaidat egyáltalán nem olvasom. Nem tudom mások olvasnak-e, ez nem is érdekel, mert én aztán NEM. Na jó, a fenti idézetet elolvastam. De csak mintegy véletleneset volt.
Nem vagyok olyan művelt, hogy kérdésedre értékelhető választ adjak, hisz mint már korábban egy másik rovatban bevallottam, hogy olvasottságom kimerült az Elfújta a szél című nagyszerű regény tanulmányozásában. Az a sajnálatos helyzet áll fenn, hogy utána sem volt semmiféle irodalmi mű a kezemben.
De térjünk vissza az alapvető kérdésedhez: „mi bizonyítja, hogy Heller Ágnes filozófus?”
Nem bizonyítja semmi. Mert ez annyira nyilvánvaló, hogy nem kell bizonyítani. Biztosan van Ági néninek néhány diplomája, amit előkaphatna, de szerintem ez teljesen felesleges. A filozófus már régóta nem „bölcs” legfeljebb tudós. Dinamikus, nem tradíció által szabályozott, kulturálisan heterogén társadalomban nem csak megvalósíthatatlanná, hanem értelmetlenné is válik az a feladat és követelmény, hogy a filozófus gondolatilag tisztázott és megalapozott személyes életvitelével adjon paradigmatikus választ az alapvető, kor- és életproblémákra. Napjainkra a filozófia végérvényesen „foglalkozássá” vált. Meghatározott s több évezredes hagyomány erejénél fogva filozófiainak minősülő problémák vizsgálatának és megoldásának szakmájává, sőt – némelyek szerint – szaktudományává lett. Vannak filozófusok, akiknek történeti helye szerepe elsősorban nem egyes művekhez kötődik, hanem az életmű egészében kifejezést nyerő filozófiai személyiség jelentőségéhez és reprezentativitásához. Az Ungvári Tamástól idézett 40 könyv Heller Ágnes életpályájának csak lenyomatát jelenti.
Mivel írásaidat tulajdonképpen senki sem olvassa, ezt szeretném nagyon is kihangsúlyozni, azonban valamilyen kalandos úton Ági néni fülébe jutott, hogy az index fórumán, valaki „vénasszonynak” titulálta. Ez nagyon rosszul esett neki. Alig tudtuk megvigasztalni. Még az étvágya is napokra elment. Én vittem egy egész tepsi meggyes pitét, ahogyan ő szereti, (darált dióval) de hozzá sem nyúlt. Szerencsére beállított Eszter is (Babarczy) P Szűcs Juliannával. Julika elmondta, hogy nem ismeri az elkövetőt, de úgy hallotta, hogy egy „smirkász firkász” akinek nincs jobb dolga, mint mindenkibe belerúgni. És különben is, Ágnes te nagyon is fiatal vagy.
Úgyhogy Ági néni megnyugodott, különösen a „smirkász” jelző tetszett neki. Mivel nem beszélek külföldiül nem értem, hogy mit is takar ez a szó. A meggyes szép lassan elfogyott. Na szóval azért is írtam most itt neked, hogy tudassam egyáltalán nem vagyol olvasva. Úgy, hogy ne is válaszolj, mivelhogy mint már mondtam nem lesz elolvasva. Mindazonáltal, amennyiben mégis csak rávetemednél, hogy írsz akkor, légy szíves néhány keresetlen szóval prezentáld véleményedet a következő mondatról. A héten egyik reggel az ATV.-n Rónai Egon vendége volt a történész Karsai László. Nem hallottam a riportot, csak a végét, a fürdőszobában majdnem lenyeltem a fogselymet, mikor ezt hallottam: „Hazug országnak, hazug szobrai.”
Nagy élvezettel nem fogom elolvasni!
