Sziasztok! Szeptember óta aktívan melót keresek... Önéletrajzok küldése, majd - jobb esetben - állásinterjúk, ezt követően pedig: "majd jelentkezünk, mindenképp!"... és ez az esetek többségében elfelejtődik! De, ha hívnak is: "sajnáljuk..." Pedig fiatal vagyok, igényes, jól kommunikálok és nagyon alkalmazkadó típus vagyok, és ezek többségét az interjún is igyekszem megmutatni. Biztos van valami baj velem. 

Tényleg csak a csodára várhat az ember, hogy talán egyszer ő lesz az, akit felvesznek? Ennyi csalódás után az ember akármennyire küzd ellene, sz*rnak érzi magát. 

Tovább képezni magam, külföldre kimenni nincs pénzem. Napról- napra csak azzal szembesülök, hogy nem kellek... Szeretnék saját lakást, gyerekeket... mikor érem így el? 

Nem panaszkodom tovább, ne haragudjatok, hogy itt öntöttem ki a lelkem, de nagyon őröl itt benn. Akit nem érdekel csak görgessen tovább. Aki pedig tudna pár bíztató szót, szívesen fogadnám. Köszi a türelmet.