Pontosan a lényeget írod: amit magadnak tanulsz, annyira leszel kiművelt. Kodály országáan az énekórák megszűnnek, ahol még van, ott is ciki....

 

Japánban a Kodály módszer meg megy, és a gyerekek magyar népdalt énekelnek... Közben tanulnak némi összhangzattant, ezt-azt, a zene alapjait. Tat's life...

 

Nekem mázlim volt a zenei környzetemmel, tán írtam. Családom, ismerőseink, tanáraim szélesítették a zenei látómezőmet, ettől lehet az, hogy ma nem tudom megmondani, milyen zenét szeretek. Azt inkább, hogy milyet nem. Kb mindegy hogy az egy Armin van Buuren, vagy Händel, vagy Pat Metheny a lényeg az igényességen van. Nem feltétlenül a komor csokornyakkendős frakkos művéjsz-zenén.

 

Sarkos példa: nagy hatással volt rám kiskoromtól felnövésemig (ha tettem ilyet) keresztapám, akiről legutóbb a MÜPA orgona építése kapcsán lehetett hallani. Egyházzene, meg orgona meg szentfazekak?  Frászt. Egy kiváló humorú igazi aranyszívű tanárember hatalmas tudással, aki rengeteg suhanc tanítványát tolta előre a pályán. És volt hogy szilveszterkor a hóna alá csapta őket és átmentek az esztergomi nagyorgonára örömzenélni. Nemcsak Lisztről és Bachról lehetett nála okulni, de tőle hallottam először az amerikai moziorgonákról és arról,  hogy hangzik egy sramli egy bazilikában :D:D

De volt egy rakat más jó tanárom, pár zenész ismerősöm a legkülönbözőbb műfajokból, akik sodortak. Szerencsés pali vagyok:)). Mylene is sodor amaga módján, de ezért már nekem kell sokat melózni :)) Újabban a werkfilmjeire vagyok rákattanva, meg mindenre, ahol egy picit is "privátabb", mint  a színpadon. Itt már nem a zenét akarom érteni, hanem a művészt, ha tetszik, a költőt...

 

Nem mindenki ennyire szerencsés, a maiaknak már tényleg maguknak káll pályára állni és kaparni maguknak a tudományt, és komoly szerencse kell, hogy egy igazi meghatározó képességekkel rendelkező zenértő ember szárnya alá kerüljenek.

 

Nincs ezzel baj. A baj azzal van - és ez egy fokmérő - egyre kevesebb zenei tudással lehetsz "sztár".

 

Persze valljuk be Mylene sem a bravúros muzikalitásával robbant be a piacra :)))) Viszont folyamatosan fejlődött. Őt a személyes varázsa tette először Mylenné. A hangja szerintem később vált tökéletes kísérőjévé a jelenségnek, akit mi annyira nagyon-nagyon...:))) Meg kellett egy Boutonnat, aki a relatíve kevés eszközzel félreismerhetetlen zenei világot adott a törékeny lányaka mögé.

Egy jópofa és illedelmes kritikát olvastam a minap azzal kapcsolatban, amit kritizáltam, hogy ugye bátran belefutott a kiénekelhetetlen magasságokba, majd erről szép lassan elkezdett lejönni. Ezt egy újságírónő úgy fogalmazta meg, hogy a végletekig egyensúlyozott a törékenység határán ezekkel a hangokkal (mondjuk ez már az újabb nagykoncertek idején volt, ahol ezt már kicsit kordában tartotta a Művésznő :)))  

 

Töredelmesen bevallom, stúdió CD-t egyben csak egyet hallottam, ami még jóval a szoftverek előtti. Egyszerűen az élő anyagok nekem sokkal sugárzóbbak, és mélyebbre ütnek akát pozitív akár negatív irányban (a kocsiba is ezeknek a hangsávját rippeltem le:))

 A live DVD-ken én nem hallom, hogy hangmagasságokat effektel húztak volna helyre, de látni többször, hogy egy számon belül átvágtak részeket másik előadási napból. Pl. az egyik kedvenc "balladám" a  Nous souviendrons nous Stade de France előadásnak tökéletesen megfelelő közönségfelvételt nem találtam ( ugyanakkor ezt elég nehéz megítélni, mert az énekhang szinte mindenhol durván hamisnak hat a mélyebb hangszerekhez képest, aminek ugye fizikai oka van egy brutál hangosítású stadionban, És nem is minden felvételen egyforma, aki jó helyen állt, annak klasszul felvette azért egy jobb telefon a dolgot.

Olyanokra gondolok inkább, hogy van ahol belebicsaklott, vagy becsúszott egy kis hüppögés a dolgoba és az egyszerűen át lett vágva máshonnan.DE ... ahogy a korábbi  Redonne-moi Bercy előadás emócióit sem, úgy itt sem hiszem, hogy át kellene és problémamentesen át lehet mosni egy sterilizáló rendszeren. Ott vannak az intonálási hibák, a lefeszülő hangszálak, kell az. Aztán ugye ott a szülinapi jelenet utáni bedagadt ornyálkahártyával induló dáthás Laisse le vent emporter tout, ami viszont vághatatlan:))

 

Aztán aztán ott vannak az ugrabugrálás, helyenként ritmikus sportgimnasztika (:)) közbeni éneklések, ami megint nem egyszerű. Itt is bocsánatos lehet egy kis jótékony "bejavítás" ,  és az eredmény tényleg egy minden szempontból szép anyag lett. Na bumm, még a szépnél is szebb emlék lett a vágóasztalon...

 

De a hangmitázott, szoftverrel gépi tisztaságúra modulált énekhangot egyszerűen méltatlannak tartom már egy ilyen kaliberűre nőtt előadónál, még akkor is, ha ma divat a hallható sterilizálás. Nekem hozzátartozott az előadásmódhoz az énektechnikai tökéletlenség, a sterilizálatlanság. Emberi anyagok álnak jól ennek a hölgyeménynek... :)