----TIBORC

 Ő csorda számra tartja gyűlevészSzolgáit! éppenséggel mintha mindenHajszála egy őrzőt kivánna; sokMeránit, olykor azt hinné az ember,Hogy tán akasztani viszik, úgy körülVan véve a léhűtőktől, s mi egyRossz csőszt alig tudunk heten fogadni.Ő táncmulatságokat ád szűntelen,Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagyKeresztelője volna: és nekünkSzívünk dobog, ha egy csaplárlegény azUtcán előnkbe bukkanik, mivelhogyA tartozás mindjárt eszünkbe jut.A jó merániak legszebb lovonFicánkolódnak - tegnap egy kesej,Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünkFeleség- és porontyainkat kell befogni,Ha veszni éhen nem kivánkozunk.Ők játszanak, zabálnak szűntelen,Úgy, mintha mindenik tagocska bennekEgy-egy gyomorral volna áldva: nékünkKéményeinkről elpusztúlnak aGólyák, mivel magunk emésztjük elA hulladékot is. Szép földeinkbőlVadászni berkeket csinálnak, a-Hová nekünk belépni nem szabad.S ha egy beteg feleség, vagy egy szegényHimlős gyerek megkívánván, lesújtunkEgy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,

És aki száz meg százezert rabol,Bírája lészen annak,

akit aSzükség garast rabolni kényszerített.

BÁNKHogy úgy van!

TIBORCŐk monostort, templomotÉpítenek, hol úgy sípolnak, úgyMegzengenek, hogy a zarándokokTáncolni kénytelenek a sáros útcán;Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,Melyben magát az ember egy becsesVédszent előtt mutathatná meg aTemplomban.