Nem állítom, hogy életem rendkívüli módon József Attila körül forogna, de egyszerűen nem értem, hogy milyen okokra hivatkozva mondják némelyek, hogy nem lett öngyilkos. Ha semmi mást nem vennénk figyelembe, mint az utolsó versét, az "Ime hát megleltem hazámat", az is elégnek kellene lenni. De itt van pl. Illyés Gyuláné (Kozmucza Flóra) könyve "József Attila utólsó hónapjairól" címmel:

"Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott."Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva vagyon már"- ezt Kosztolányi írta.

 Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte és én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet.

         Attila

u.i. Kérem, vasárnap ne jöjjön."