Most írtam ezt kis verset :)

A mulatóban

Egy este mulatni támadt kedvem,
Ez történt egy tavaszi kedden.
Este volt már, bealkonyodott,
A szívem mulatni vágyódott.
Elindultam hát, lassú léptekkel,
Nem törődtem az utcán heverő,
Sört, bort, vodkát, gint vedelő
Gyilkos leheletű részegekkel.

Fenn az égen a Hold ragyogott,
Fényes sugara árnyékot vetett,
Irány a mulató, a kocsma helyett,
Mert mindig boldog vagyok ott.
Megéheztem egy nagy lakomára,
Húsra, sajtra, s minden egyébre,
Mert nem kaptam semmit ebédre,
Rendelnék, jön a pincér nemsokára.

„Mit óhajt uraságod ma este falni?
Mivel óhajt ma este jól lakni?”
Kérdi a főúr széles mosollyal,
S kínál engem sörrel s borral.
„Csak teát kérek” mondtam csendesen,
Nem ihatok mást, ahogy a kedvesem.
Elém teszi hát a vastag étlapot,
Látok rajta kolbászt, csirkét s babot.

Fejedelmi kínálat, árai is rendben,
S van elég pénz is az erszényemben.
Rendelek én csirkecombot, sajtot,
Míg várok, olvasom a napi sajtót.
Sokan vagyunk, barátságos a légkör,
Egy vendég kiált: „kérek még sört!”
Alig telt el már egy fertályóra,
A pincér már a vacsorámat hozza.

Két kezében rakott, tele tálca,
„Ez lesz az úr lakomája!”
Sült csirkecombok nagy halomban,
Cigánybanda zenél a sarokban.
Rántott sajt, mártás s burgonya,
Ez ám a fenséges esti lakoma!
Egy darab chester sajt rebarbarával,
Le is öblítem néhány csésze teával.

„Húzd cigány, húzd a víg dallamot!
Nyissatok ablakot, mert megfulladok!”
Így szólt a csapos, s mosogatni kezdett,
Bejött a friss levegő, mindenki fellélegzett.
Táncolni mentem, a cipőm kopogott,
Valahol a sarokban egér cincogott.

Molylepke repked a lámpa körül,
A kutya az ajtóban a csontnak örül.
Vígan mulatok, szól a muzsika,
Táncra perdül velem a Zsuzsika,
Az sem érdekel, ha a lábamra lép,
Nem eresztem én el soha a kezét.
Vékony derekát átkarolom,
A nyakát csókolni akarom.

Lassan éjfél, jön a záróra,
S csend borul a mulatóra,
Az ember már elbambul,
Aztán a zene is elhalkul.
A lámpa alig pislákol,
Búcsúzik a keddi világtól.
Alszik már a fiókban a kés is,
S végül búcsúzom én is.