Pl nekem van rokonom, aki se nem lát se nem hall, pelenkázásra szorul, és ezt én most ép elmével úgy érzem nem szeretném megélni.

Van benne valami, de kérdés, hogy akkor hogy éreznéd... ugye amikor az ember 16 évesen meglát egy 70 éves embert aki bottal jár, akkor azt gondolja, hogy ő nem szeretne így élni. Mire 70 éves lesz, meg esetleg rájön, hogy az életben bottal járva is van szépség, mert közben ugye az ember preferenciái is változnak, már nem az lesz a legfontosabb, hogy tetszik-e az ellenkező nemű 16 évesnek:) Ugyanígy, amíg 2 lába van, nem szeretne fél lábbal élni. De aztán fél lábbal rájöhet, hogy lehet még így is szép az élet...

ÜdV