pontosan azért, amit itt is leírtál.

a saját életünk feletti rendelkezést nem tekintem abszolútnak, nem közeledek hozzá olyan dogmatikusan értékracionális módon, mint te. megtehetném, de nem teszem, mert józan eszem és realitásérzékem is van.

az általam leírt helyzetben az _élet_ feletti rendelkezés jogát megszűntnek tekintem.