(én orvosi értelemben aligha vagyok depressziós, legfeljebb köznyelvi értelemben. persze problémáim vannak, az más kérdés. az viszont igaz lehet, hogy más foglal le, a koncentráció mindig rettenetesen nehezen ment.

a mozgásra most próbálom rávenni magam, nagyon nehezen megy mert tiltakozom ellene, nem vágyom rá. de muszáj változtatni a mozgásszegény életmódon, azt tudom. az utóbbi években egy rendszeresen mozgó ember szemével nézve beteges életvitelt folytattam

ugyanakkor a hosszú távú memória kérdése is érdekes, nem túl sokat olvastam a témáról)

és az a félő, hogy mi jön ezután. én úgy látom, hogy a népszerű reakció a problémákra a nacionalizmushoz és a jobboldalhoz kötődik, mégpedig annak harsány, erőszakos és kirekesztő válfajához, ez taszító és veszélyes.

jó kérdés egyébként, hogy nem-liberális értelmiségről mennyire van értelme beszélni...a gondolkodás nem, viszont a kritikus szemlélet, a világ jobbá tételének azaz megváltoztatásának vágya nem igazán konzervatív attitűd...

TGM-nek még többé-kevésbé konzervatív korából volt erről egy esszéje, hogy a "konzervatív filozófus" lényegében oximoron, magánemberként lehet konzervatív és támogathat ilyen pártot, de filozófusként csak liberális lehet, elvégre a filozófia radikális és felforgató, semmit sem hagy úgy ahogy azt megtalálja---idézi a nagy konzervatív gondolkodót, michael oakeshott-ot.