Nagyjából úgyis csak ismételgettem magam, elmondtam ugyanazt mégegyszer, hogy nem, ez a jobber-baller dolog ez egy hamis dichotómia, és valójában a gondolkodás-nemgondolkodás a választóvonal. Ez a jobber-baller izé ez sokkal inkább a refelektálatlan énről szól, és lényegébven véve csak a nemgondolkodáson belül értelmezhető. Így számomra egyértelmű, és a tapasztalataim is azt igazolják vissza, hogy igenis van párbeszéd az értelmiségen belül, igenis szót tudnak érteni olyanok is, akik akár súlyos kérdésekről is határozottan eltérő véleménnyel bírnak, és hogy igenis van értelmiségi értékrend, ami leginkább a gondolkodásról szólna.

Ha a marginális média, nem túl jelentős szerzője meglehetősen nyiltan a demokrácia figyelmen kívül hagyására szólít fel,

Értem. Ez számomra olyan, mint ha egy égő és éppen összeomló házban te azt tartanád fontosnak szóvá tenni, hogy a spájzablak mintha egy kicsit légyszaros lenne. Persze mondhatod te, hogy szerinted nem ég a ház, hogy szerinted ebben az országban semmi veszély nem fenyegeti a demokráciát, de ez még rosszabb, mert azért ezt már illene tudni felismerni. Most ez körülbelül a vízválasztó: aki ezt nem ismeri fel, az menthetetlen. :)

A párbeszéd pedig igenis van, és az egy nagyon jó dolog tud lenni. Csak ugye a párbeszédnek a gondolkodó részlegen belül van értelme, mert ott vannak érthető és egyértelmű fogalmak, míg a nemgondolkodó rész valamiféle furcsa virtuális valóságban él, valamiféle furcsa fogalmakat használ, ami nem értelmezhető ezen az univerzumon kívül. A párbeszéd nem az egymás melletti békés elbeszélést jelenti, hanem egy közös kontextusban, a fogalmakat az általános értelemben használó, a logikára figyelemmel levő, egymásra rezonáló gondolatok ütköztetését, szerintem. Van, ami ebbe nem fér, mert nem férhet bele. Még akkor sem, ha a virtuális valóságba menekült nemgondolkodók a saját és a kollektív nemgondolkodásukat kinevezik "másként" gondolkodássá. Vannak dolgok, amelyekről egészen egyszerűen értelmiségiként semmi értelme beszélgetni, mert nincs a virtuális valóságon túl jelentésük. Az unortodoxiának, Matolcsynak, a szabadságharcnak, Hegedűs Zsuzsának, az Ócsa-modellnek, Gubcsinak, a méltán híres középkori magyar agysebészetnek, ésatöbbi, ésatöbbi, tehát szinte mindennek, amivel ez a kibaszott mostani hatalom minket ellát a saját kicsi virtuális valóságán kívül nincs semmi értelme. Nem fordítható le, így beszélgetni se lehet róla.

Tehát ki kell jönni a virtuálisból, nincs mese. Wake up, Neo! :)