Szóval, csak úgy általában. Néha teljessen kiakadok azon, ha az okostónik lenyomnak valami oltári nagy kritikával valami akció filmet. Kérdem - Miért teszik ezt? Miért nem irányul a figyelmük a "művész" filmek felé? Ha annyira értenek az esztétikához, hát akkor nyomják a sódert arról. Kész abszurdum, hogy akció filmek történeteiről, látásmódról, stb hadoválnak. Az akció film ezek szerint nem nekik készült. Olvastam A Narancsban egy régebbi kritikát az Armagedon névre hallgató filmről - hogy ez igy meg úgy, micsoda hülyeség, amik, megmentik a világot stb. A véleményem szerint nem helyénvaló egy akciófilmről kritikákat publikálni. Az vagy látványos vagy nem. Ha a történetet vonjuk kérdőre, ilyen alapon rákérdezhetünk a Piroska és a farkas mesére is, hogy hogyan tudott egy kislány a faskassal beszélgetni? Kész röhej. Az akciófilmeknek az a dolguk, hogy a látvánnyal kikapcsolják a nézőt, s a nézőnek - legalábbis a profi nézőnek, ha már szabd ilyen kifejezést használni - az a dolga, hogy rá se kérdezzen, hogy mi ez? Mit akar egy néző az akció filmtől? Hát persze hogy kiszámitható, ha ez a heppje a nézőnek. De ne akarja, kérem, hanem csak nézze, tátsa ki a száját, adja átt magát a filmnek, és tuti hogy jól fogja magát érezni. Persze az is más dolog, hogy vannak zsáner filmek, kinek-kinek. Én például szeretem a látványos akciókat, kicsit humorral vegyitve stb...-Nehogy már egy szubjektiv dologról próbáljak irni...Na. Ennyit az akció filmekről. A művészfilmekről annyit, hogy néhány napja csak művészfilmeket avagy független alkotók filmjeit néztük. Aztán visszazökkenve a valós életbe csak kapcsolgattuk a TV, mert egy Nagy zabálás, Cigányok ideje, Törvénytől sújtva, Hullaégető stb filmek után a TV programok kiábránditóaknak tűntek. Néhány nap elmúlt, mire lassacskán elfogadtam - mit lehet tenni - a TV kommersz kinálatát. Túlzásba sem szabad esni, mert az ember tényleg kiakad, s magányossá válik. Persze ez is egy másik dolog.