Nem tudom, én milyen pszichológia alapján működöm, de nekem majdnem mindig azok a legrosszabb számok, amiket legelőször bemutatnak. (Mert ez általában fordítva van másoknál - ugye ahogy a reklám is munkálkodik a tudatalattiban.) És ez meg is marad. Például a Death Magneticet a második legjobb Metallica albumnak tartom, de az egyetlen gyenge szám továbbra is a megjelenés előtt kiadott klipes dal, aminek alapján már előre utáltam a cuccot, aztán kaptam kultúra utalványt, és így mégis megvettem, és óriásit csalódtam kellemesen. Most meg itt ez a Public Enemy, hát nagyon gyenge, de az album eléggé szépen meg van csinálva, főleg mert rövid dalokkal operálnak. És direkt használok többes számot, ez már - sokak véleményével ellentétben - nem csak Dave munkája szerintem. Van hangulata és koncepciója az albumnak, méghozzá az, hogy kicsit visszamenjen az időben, és ez nem csak enek, hanem a következő lemeznek is jót fog tenni. Ja, azt hozzátenném, hogy én egyetlen másodpercet sem hallottam az album megvétele előtt a már máshol megjelent dalokból, úgyhogy teljesen új volt minden. Szerintem egy dolgot csináltak nagyon rosszul, ami pedig sok zenekarnak elég jól megy: az utolsó dal kiválasztása. Annak mindig kiemelkedőnek kell lennie, mint ahogy a Dream Theater és még sokan teszik. Itt a 13 teljesen egyértelműen a legrosszabb, kifejezetten rossz szám, amit jobb lett volna lehagyni. Ennyit a cd-ről... a koncert repertoárról nem tudok mit mondani, érthetetlen számomra is, amit csinálnak, illetve rosszul fogalmaztam, hisz a repertoár sokkal nagyobb, mint amivel a közönséget "szórakoztatják" már egy ideje.