Még egy gondolat. Röviden rólunk, fekete közép uszkárjaim vannak. Előttük egy fehér törpe uszkárunk volt, őt kicsi gyerekként kaptam. Inkább nagymamám kutyája volt végül, mint az enyém... Mikor ő meghalt, kezdtem neki az új kutya projektnek. Nem akartam elkapkodni, közel egy év volt, mire Panni (jelenleg 9 éves lesz már) megkérezett hozzánk. Az egyik kutyás újságból végig telefonáltam a hirdetőket. Volt köztük mézez-mázos szaporító, aki megnyugtatott, hogy mindig van nála kiskutya, ne aggódjak.... Volt tkv-vel tenyésztő, akinek szép kutyái voltak, de rettentő udvariatlan és taszító volt a telefonban. Az ilyen tenyésztőtől nem is vennék kölyköt. És beszéltem olyan tenyésztővel is, aki nagyon kedves volt, aki korrektül elmondta a tényeket.

Később személyesen is megismertem ezeket az embereket.

Ja és mivel még középiskolás diák voltam, nekem sem volt mindegy, hogy mennyiért veszek kutyát. Suli után vállaltam munkát, gyűjtögettem a pénzem. Úgy indultam neki, hogy 40ezer forintot adnék egy tkv-e usziért. De hamar beláttam, hogy 60-80ezer alatt nem megy ez. Tudomásul vettem, elfogadtam és ilyen áron vettem meg Pannit. 8-9 év alatt azért feljebb mentek az árak.