És ha csődbe megyünk akkor mi van?
Nem ez lenne az első és nagy valószínűség szerint az utolsó államcsőd kis hazánk történelmében, tehát a magyarság tömeges dezintegrálódása semmiképp nem fog bekövetkezni. Definíció szerint akkor következik be egy (állam)csőd, ha a cég (esetünkben az ország) nem tudja kifizetni a kötelezettségeit. Ez történhet úgy, hogy például az államadósság finanszírozása végett kibocsátott államkötvények ellenértékét nem tudja kifizetni, vagy mondjuk holnaptól Jucika, az APEH-ellenőr nem kap fizetést, mert mondjuk fizetésképtelen az állam és ennek először a közszféra dolgozói isszák meg a levét.
Aki Mad Max-et és konzervjegyet vizionál, az nagy valószínűséggel csalódni fog. A közellátás valószínűleg akadozni fog (bár az orvosok már most is csak jóindulatból vagy dilettantizmusból dolgoznak hazai kórházakban), nehezebb lesz a mindennapokat intézni, de azért nem vadászpuskával kell majd alkudni a toros káposztára a menzás nénivel. A nemzetközi példák jól bejáratott forgatókönyvekkel szolgálhatnak. Először is a kormány (vagy valaki aki a helyén marad. Anyuka?) kénytelen leülni a hitelezőivel, mind a magán-, mind az állami szereplőkkel. Hosszas tárgyalások során előbb-utóbb megegyezés születik az adósság részleges elengedéséről illetve átütemezéséről (lsd a lengyelek példája).
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor miért félünk a görög illetve olasz csődtől, ha csak annyi történik, hogy átstrukturálják az állam adósságait és egy részüket még el is engedi a magánszektor. A válasz már mindenkit untathat: mert a görög és olasz államadósságot jó néhány európai bank (és rajtuk keresztül angol és amerikai is) finanszírozza, akiket viszont az anyaországuk ránt ki a szarból baj esetén, ám ha a baj túl nagy akkor mindenki dől. Mint a dominók. Ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, nálunk nincs se euró, se az olaszhoz mérhető gazdaság. Tehát valószínűleg a magyar gazdaság haláltusáját csendes közönnyel venné tudomásul a nemzetközi gazdasági világ. És nyugodtan mondhatnák, hogy így jár aki az elmúlt évtizedek legsúlyosabb politikai és gazdasági válsága közepén akar elszakadni a nagy európai gőzhajóktól.
Egy kétségtelen előnnyel járna a csőd Magyarország számára. Az emberek végre rájönnének, hogy a magyar politikai elitet eddig képviselők nagyrészt dilettáns senkikből állnak, akik országújító és forradalmár szerepben tetszelegnek, de ennek ellenére semmit nem tudtak lerakni az asztalra, csak a saját ambíciójuk és hatalomvágyuk foglyai. Az ő leköszönésükkel végre talán megnyílhatna az út egy felelősségteljes, nem csak a nevében demokratikus politikus generáció előtt, akik tanulva a leckéből talán tényleg az ország hasznát néznék elsősorban.
http://www.gepnarancs.hu/2011/11/es-ha-csodbemegyunk-akkor-mi-van/
