Ami a katyvaszt illeti, a legtöbb ember így van ezzel. Egy Buddhától származó példabeszéd jut eszembe: Az igazság olyan, mint egy magas hegy tetején álló vár, nagyon sok út vezet fel, és mindegyik helyes lehet. No igen, de mi van, ha megállok félúton, és azt mondom, ez nekem túl meredek? Bízzak baan, hogy a következő életemben jobban sikerül? Ami a reinkarnációt illeti, szeretnék hinni benne, csak valahogy méltánytalannak tartom, hogy nem mondják meg, miért kaptam 60-80 évi javítóintézetet.

Ráadásul állítólag magunk választjuk ki az új életformánkat. Nos, ha én úszom egy mennybéli tóban, és jól elvagyok, eszembe se jut emberi alakban, vagy bámilyen alakban újjászületni. Vagy melegem van, vagy fézok, fáj a fogam, feltöri a lábamat a cipő, egyszóval, mindenféle bajom van, és még csak a lényegtelenekről beszéltem. Szóval - nálam is nagy az összevisszaság.

Mostanában egy kicsit az agykontrollal kacérkodom, de azt hiszem, nem lesz tartós kapcsolat belőle...