Elkezdem keresni magamon a jeleket, hogy én nem vagyok-e az. Ez aztán odáig fajul, hogy a mindennapjaimat is megmérgezi, értelmetlennek érzek minden továbbit mert úgyis beteg vagyok, legalábbis azt hiszem mindig. Ez nem a semmibôl jön, hanem oka van, általában szorongás, ami nálam ebben testesül meg. Ahogy egy klausztrófobiás a bezártságtól retteg, én esetemben pedig ettôl a betegségtôl. Az hogy mitôl szorongok? Sokmindentôl, és ennek oka valahol gyerekkoromban van. Többet én sem tudok.