Sokan azt felejtik el hogy amikor kialakul egy valamiféle egyensúlyi helyzet pl. a munkaerőpiacon, ennek a kialakításában bizony a nettó béreknek és a munkavállalók nettó bérigényének is nagy szerepe van, annak ellenére hogy a munkaadók számára nyilván az a legfontosabb, hogy mennyi egy munkavállaló alkalmazásának a teljes költsége. Ezt felforgatni olyan gazdasági helyzetben és olyan kommunikációval amely nem nagyon hagy lehetőséget a jelentősebb korrekciókra, adott esetben visszalépésre, elég meggondolatlan dolog.

 

Az igen komoly eltévelyedést sok embernél meg az okozza, hogy a saját bruttóját valami éteri valójában lebegő, érinthetetlen alapvetésnek fogja fel. Ami aztán mindentől független, de ha mindentől nem is, az adórendszertől meg az évek alatt kialakult nettó bér arányoktól aztán biztos hogy az.

 

Ismét egy - a könnyű érthetőség kedvéért -, erősen leegyszerűsített és túlzó példa:

 

Van egy országban egyetlen gyár, ahonnan az ország adóbevételei származnak. Régóta van egy - egyébként elég hülye -, adórendszer, amihez a tulajdonos már alkalmazkodott, mert úgy gondolta hogy ennek ellenére is megéri itt gyártatni. A szalag mellett dolgozóknak 60 ezer bruttót ad, mert az állam ezt kipótolja még 70 ezerrel így 130 ezret visznek haza, a mérnök jövedelméből viszont a hülye állam 90%-ot elvon, ezért a munkáltató ad neki 7 millió bruttót. Erre jön az unorthodox messiás, aki bevezeti az "azonnali, igazságos és arányos" egységes 20%-os adót. A mérnök nettója rögtön 700 ezerről 5,6 millióra ugrik, a szalagosoké pedig lecsökken 130 ezerről 58 ezerre. "Igazságos" hiszen mindannyian végre arányosan fizetnek, mindenki a bruttója 20%-ával járul hozzá a "közös költségekhez". A mérnök igazságosnak érzi, hiszen a bruttó hétmiller mindig is az ő keresete volt, csak eddig ebből jóval kevesebbet kapott. Hol a hiba? Ugye milyen könnyű felismerni, egy ilyen túlzó példában? :-)

 

Ha valakinek mégsem menne a feladvány megoldása:

A hétmillió bruttó egy jó részét a mérnök pontosan az addigi, őt 90%-al megadóztató amúgy elég elkúrt rendszernek köszönhette.

A munkáltató meg azért tudott neki akkora bruttót fizetni, mert az állam a mérnök 7 millájából beszedett adóból 70 ezret adott minden egyes szalagosnak, emiatt úgy kaptak a létminimumot meghaladó nettót, hogy a munkáltatónak csak 60 ezerrel kellett kipótolnia.

Elkúrt adórendszer? Igen.

Érdemes-e megváltoztani egy lépésben a példában említett módon, úgy hogy a piaci szereplőknek ne legyen lehetősége szép lassan az új helyzethez alkalmazkodni? Nem.

 

Azért még nincs veszve minden remény, jön a nagyon okos és mindemellett még zseniális, hiszen kétharmados Móricka, aki eddig ahhoz szokott, ha egy általa megszavazott törvény miatt véletlenül éppen megint kétszeresére nő a nettója, akkor azt csak ki kell venni a közös kasszából mer' ott mindég van péz. Osztjónapot

Szóval jön a Móricka, és átvágja a gordiuszi csomót. A mérnöknek maradjon a hétmilla bruttó, a munkáltató meg bruttósítsa fel annyira a szalagosok keresetét, hogy ne csökkenjen a nettójuk az új adórendszer miatt, mert ő, a Móricka aztat igérte hogy senki se nem járhat rosszul.

Meg hát egy kicsi kólacsipszsógázolajbenzinadócskát is kellene még pluszban fizetni a közösbe, mert neki, a kétharmados Mórickának is nőtt ám havi egymillával a nettója az újonnan megszavazott adórendszer miatt. Erre meg a cégtulajdonos azt mondja, hogy a gordiuszi csomót lehet hogy átvágod de engem nem, kapd be a túrórudimat jó mélyen, én meg utána megyek haza pénzt számolni, vagy átmegyek a szlovákokhoz te meg számolgasd hogy mennyivel nő a GDP. Mert ugye mitől nőhetne jobban a GDP, mint a Móricka által megszavazott új adórendszertől?

 

 

 

 

 

Hát így! :-)