Nincs gond, az internet egyik hátránya, hogy könnyen lehet olyat írni akaratlanul, ami bántónak hathat és könnyenmeg lehet olyanon sértődni, amin nem kellene.

Nem, nem várom el, hogy happy end legyen a vége. Ha elvárnám, akkor már a második, harmadik könyv után abbahagytam volna. Különben nem is hiszem hogy ennek a történetnek lehetne happy end-je, ez nem olyan sztori. Ha egy sikeres tőzsdeügynökről szólna, akkor is ugyanilyen jókat lehetne rajta nevetni.

Én anno megismertem egy figurát, aki elmegy a British Múzeumba, miközben a buszon mindenki hány mellette mint a lakodalmas kutya, akit Barry Kent a Tulipán című versével megelőz egy irodalmi versenyen, akinek az apja nótorius hazudozó mert nem szeneszsákokban gyalogolt minden reggel az iskolába két kilométert hanem krumpliszsákokban. És igen szapora mint a varrógép, minden éjszaka ötször is befűzi a tűt:) És ezek a hülyeségek, mert azok, nagykorára sem tűnnek el, ugyanolyan debil és egész egyszerűen h-i-h-e-t-e-t-l-e-n leveleket írogat kortárs politikusoknak és média személysiégeknek. Én azért olvasom ezeket a könyveket hogy szórakozzak rajtuk, nevessek. Ugyanúgy, ahogy egy krimi esetében is izgulok ki volt a gyilkos. Nem vagyok túl művelt, de én sem támasztok igényt ezekkel a könyvekkel szemben, és mikor kiolvastam és leteszem , akkor nem azon töprengek, hogy megpróbáljam megfejteni, hogy mi is volt a háttérüzenete a történetnek, hanem újra elröhögöm magam, amikor arra gondolok, hogy apuka a földből kibújó makkot utánozza.

És ha ebben a kontextusban nézzük a könyveket, akkor számomra!!! az utolsó könyv kilóg. Ha bármilyen más betegségről szólt volna akkor elolvastam volna.