Bocsánat, nem akartalak megbántani a rágógumival, és nem vagyunk barátok a forditóval. (Viszont tök véletlenül van egy közös ismerősünk, aki negyven egynéhány évesen lett prosztatarákos!) De ennek valójában nincs jelentősége, nyugodtan lehetett volna hererákja is ahogy mondod, de úgy érzem, ettől nem tetszene neked jobban, legfeljebb ha végre meglenne neki már Pandora meg valami öltönyös meló. Nekem viszont pont azért tetszik, mert szakitott azzal a lektűr hagyománnyal, hogy a legkisebb bonyodalom után is mindig a jobb forgatókönyv jön be, mert ez sajnos kurvára nem igy van. Persze lehet olyan műveket létrehozni, amelyek ezt tagadják, de ez szerintem nem irodalom, hanem csak olvasnivaló. lehet, hogy a rágógumi nem jó szó, de nem sértésnek szántam, mert tényleg sokan vannak művelt és jó izlésű emberek is, akik nem lépnek fel ilyen igénnyel egy könyvvel szemben, és nem kizárt, hogy nekik van igazuk.

Viszont aki erre ennyi (39) idős koráig nem jön rá, az szerintem életképtelen, mert minden csapás felkészületlenül éri. Abban hogy ezt könnyebb legyen elkerülni/feldolgozni, sokat segithet a művészet de nem a hazug, mindent lekerekitő ábrázolás, ezért tényleg növeli a mű értékét, ha nem vidáman alakul a történet, de nem ilyen egyenes az összefüggés.

Mellesleg nekem igy hat kötet után kicsit elegem is lett a csetlő botló, de mindig jópofa és szeretetreméltó, Moleból-  nem hazudtolta meg magát, nehéz sorsú felnőttként is sokkal többet mond nekem, mint a Hendersonok és Brettek, akiknek közben minden szükséges főiskola és divatos suna meglett. Egyébként Mole "nehéz sorsa" is relativ, hiszen szerényen, de a saját lábán áll, úgy szereti a munkáját, ahogyan kevesen, jónéhány szép nővel volt dolga, és nemcsak szapora, mint a varrógép, de ráadásul szeretik a gyerekei -mi kéne még?