Ezek a cuccok, akár az ukrán, akár a vietnámi megoldások, Európában nincsenek hivatalos forgalomban. Amolyan barkács termékek. Van, mikor jól szuperálnak, van mikor nem. Ezért aztán nem hiszem, hogy valamelyik cég ráállna hivatalosan a forgalmazásra meg a beszerelésre, úgy hogy minden törvényi felelősséget magáravállal. Minket több ilyen gyártó is megkeresett, de körbejárva a dolgokat, egyiketsem találtuk annyira tutinak, hogy belefogjunk.
Másrészt, az elmúlt években ezeknek a floppypótlóknak az ára ugyan jelentősen csökkent, de én még mindig nem nagyon gondolom, hogy megéri a floppyk helyett ezt a "pöcögtetős" módszert választani. Arról van ugyanis szó minden esetben, hogy a hangszer csak floppyként érzékeli ezt az adaptert, vagyis egyszerre 1,44M-nyi területet lát. Az SD kártyán vagy a pendriveon tehát egy csomó 1,44-es "partíciót" kell kialakítani, és vagy a kis gombocskákkal, vagy egy kocsányon lógó távvezérlővel kell lapozgatni ezek között.
Jó példa volt KORG PA 50 esetében, amikor egy szerb mérnök úgy oldotta meg az SD kártya bővítést, hogy az op. rendszert átírva meg kiegészítő paneleket, alkatrészeket beszerelve lehetővé tette az általa beépített HDD vagy kártya menüből történő kezelését. A "műtét" 70-90.000 Ft között állt meg. De itt volt rendes, menüből történő könyvtárkezelés, cullangok nélkül. Ezt a bevatkozást azonban szinte mindenki drágálotta, viszont kihozta a kORG a saját SD kártyás modelljét, ugyanazon az áron, mint amennyi a floppys volt.
A nagy kérdés tehát mindig az, hogy érdemes-e egy adott régi hangszernél ezt a beavatkozást megfinanszírozni, vagy inkább eladni, és venni egy olyan modellt, amelyik már kezeli a korszerűb badathordozókat.