Kedves Flóri!

Én ugyan nem, de Ídesapám nagyon nagy rajongód volt. A helyzet az, hogy én sosem láttalak 64-es születéssel élőben játszani. Én Dózsás voltam gyerekként Ő meg fradis. Mégis mennyit mesélt Rólad. Na persze gondolhatod hogy együtt jártunk a kettősrangadókra, és a helyszínen éltük végig együtt, mint két """ellenség""" a 8:3-at, meg a 0:5-öt is. (eredmények az én szemszögemből Dózsa-Fradi relációban)

Amit külön meg kell Neked mindenkinek köszönni az az, hogy majdhogy nem a halálod pillanatáig ott voltál mindenkivel fociközelben, közel a pályák széle tüzéhez. A helyzet az, hogy annyi mindent adtál nagyon sok embernek a világon, hogy most itt állunk meredten csodálkozva a szörnyű híren, hogy mit vesztettünk el? Kérdi az ember fuldokolva adományaiddal elhalmozva, miközben még megvádolna valaki azzal Flóri, hogy maradhattál volna, mert még-még-még kapni akarna Tőled.

De nem..... Isten nyugosztaljon Téged, de ne izgulj odafönt! Nem halltál Te meg egy csöppet sem! Itt élsz tovább a mi millónyi szerető szíveinkben.