hogy miről is szól a topik...
Wittner Mária 56-os "dicsőségéről" (Dániel Péter jegyzete a FB-on)
Tegnap este ezt találtam írni egy internetes, közösségi portálon: "Sok
ismerős megkérdezte már tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után
az '56-os halálraítélt' jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolnám.
Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti
megérdemelt jelzője. Nem több és nem is kevesebb. Ennyit jelent."
Erre aztán sok újság, igaz, hogy főleg az orbánista lakájmédiák és az
új-nyilas szennyportálok azt írták, hogy én "meggyaláztam egy 56-os
hőst". Szerintem azonban csak a véleményemet és egyszerű tényeket
írtam, de most azt is megpróbálom elmagyarázni, hogy miért tettem.
Az 1956-os forradalom során sajnos számos, gyalázatos, embertelen és
szörnyű túlkapás történt. A forradalmak már csak ilyenek...jó lesz
vigyáznod, Viktor... Ez egyébként az én szememben nem von le túl sokat
az 56-os forradalom értékéből, hiszen a magyar nép jogosan lázadt fel
akkor (is) egy zsarnoki hatalom ellen... (Tényleg jó lesz vigyázni
Viktor!)
A pesti legenda azonban sok ilyen túlkapást, kegyetlenkedést megőrzött
azokból az időkből. Leírom most részletesen az egyiket. (Melyet egy
korabeli tanútól hallottam, illetve sok internetes fórumon is
megerősítve láttam azóta.)
A budapesti Köztársaság téren a feldühödött (és némi alkoholos
befolyásoltság alatt lévő) tömeg elfogta és meglincselte Molnár Béla
kiskatonát. Agyonverték, agyonrugdosták, majd végül a lábainál fogva
felakasztották. Nagyjából ekkor ért oda egy nő, akit a környéken csak
"hajtós Mariként" vagy "Mocsokként" ismertek. Mari ugyanis egy
virtigli, "bableveses futókurva" volt. (Azaz egy olyan, lecsúszott
prostituált, akinek nem volt saját placca vagy lakása, így aztán
bárkit boldoggá tett az utcán, a parkban vagy egy kapualjban, akár egy
bableves áráért is.) Az már persze megint egy másik kérdés, hogy a
meglincselt Molnár Béla, magyar kiskatona összes bűne annyi volt, hogy
éppen a sorkatonai szolgálatát töltötte, a hazáját szolgálta, illetve
az akkori szabályoknak megfelelően, egyenruhában ment hazafelé.
Mari, amikor a helyszínre érkezett, meglehetősen részeg volt és talán
ezért, talán a szerencsétlen élete minden csalódása és keserve miatt,
de részt vett ebben a gyalázatos, kegyetlen és értelmetlen
lincselésben. Azt egyértelműen lehetett bizonyítani, hogy a lábainál
felakasztott, már halott (vagy még haldokló) kiskatonát többször is
leköpte, valamint egy cigaretta csikket is elnyomott a testén. Azaz
jogi nyelvre fordítva, az ő esetében a szándékegység mindenképpen
fennállt az őrjöngő tömeggel. Az viszont már akkor is bizonyíthatatlan
volt, hogy magában a lincselésben, az áldozat megölésében tevőlegesen
részt vett-e vagy sem.
Mindenesetre "Mocskot" néhány nap múlva elfogta és letartóztatta egy
fiatal rendőrtiszt, majd pedig halálra ítélték ezen tettéért. Később
azonban a Magyar Népköztársaság bírósága (szerintem, mint gyakorló
ügyvéd szerint helyesen) megkegyelmezett neki és a halálos ítéletet
börtönbüntetésre változtatta, részben a gyilkosságban történt,
tevőleges részvételének bizonyíthatatlansága, részben pedig egyéb okok
miatt. Nevezetesen "hajtós Mari" állítólag igen segítőkészen működött
együtt az akkori hatósággal és "dalolt" is rendesen, azaz több, igazi
forradalmárt "köpött be" a kihallgatásai során.
Tudomásom szerint "Mocsok" ma Wittner Mária néven szerepel a hazai közéletben.
A fiatal rendőrtiszt pedig, aki annak idején letartóztatta, az én
néhai nagybátyám volt.
(Ezúton üzenem egyébként Wittnernek, hogy könnyű és szép halála volt,
egy tartalmas, hosszú és szép élet után, úgyhogy itt már nem jön be a
Horn-féle, primitív és gyűlölködő átkozódás sem...)
Végzetül pedig tartozom a magyarázattal, hogy miért írom le mindezt,
hiszen alaphelyzetben nem szokásom primitív és öreg, ex-prostikat
vegzálni.
Ez az eset azonban merőben más, hiszen a Wittner-félék meggyalázzák az
56-os forradalom és az igazi hősök emlékét. Wittner ugyanis soha nem
volt ellenzéki vagy forradalmár, csupán egy részeg prosti, aki
köztörvényes bűntettet követett el, minden politikai indíték nélkül.
(A vallomásaiból kiderült például, hogy a Corvin-köz környékén előbb
egy "Tuskólábú" gúnynevet viselő forradalmárt, majd ugyanazon a
helyszínen, pár nappal később már egy szovjet katonát tett boldoggá.
Tevékenysége tehát eléggé ideológiamentes volt és az orális részvétel
nála nem azt jelentette, hogy egy lelkesítő beszédet mondott volna
el...)
Amiért azonban mindezt megírtam és felvállaltam, annak egyik oka
Wittner Mária minden kritikán aluli, igénytelen és gyűlölködő
közszereplése (azaz közszerepeltetése), a másik pedig az, hogy a
fideszes "gyorsnaszádon", (bár én inkább süllyedő kalózhajónak
mondanám) ahol Semjén a "szellemi horgony", ott Wittner a halálfejes
zászló.
Azaz Wittnert éppen azért emelték be Orbánék a hatalomba, hogy ismét
egy méltatlan és gyalázatos engedményt tegyenek a szélsőjobbos
szavazóknak, illetve hogy kifogják a szelet a jobbikos, gárdista és
más, új-nyilas bárkák árpádsávos vitorláiból. (Ne feledjük, hogy
Wittner korábban a jobbikos csürhe üdvöskéje, az azóta már betiltott
magyar gárda zászlósanyája volt.)
Szóval csak ezen okok miatt foglalkoztam ezzel a méltatlan és
gusztustalan témával. Viszont üzenem Wittner Máriának és politikai
"futtatóinak" is, hogy aki rosszlánynak áll, az ne sírjon, ha időnként
azért dugni is kell...
A saját táboromnak, az ügy miatt esetleg fanyalgó, demokrata
barátaimnak pedig üzenem, hogy beszélnem kellett, "mert vétkesek közt
cinkos, aki néma..."
Az eredeti helye:
http://www.facebook.com/notes/d%C3%A1niel-p%C3%A9ter/nem-mondhatom-el-senkinek-elmondom-h%C3%A1t-mindenkinek/307047415988814
