Jó, és milyen párhuzamokat látsz Johnny Rotten életében és a brit birodalom elveszítése között? Vagy a nagy német punkzenekarok, mint az Ärzte vagy a Toten Hosen műveiben hol látod visszatérő motívumként a vesztességet? De mondhatnám a magyar punkzenekarokat is, a Ricsétől a Picsáig.

Talán ott van a nézőpont-különbség, hogy szerinted egy munkásgyerek eleve vesztes, úgy is érez, és ha munkásoknak zenél, akkor a veszteseknek zenél? Szerintem a jóléti társadalmak vesztese, beleértve a gulyáskommunizmust is, a lecsúszott értelmiségi. Egyszerűen azért, mert ők magukat annak tartják. Vannak nekik szóló zenék is, csak azok nem éppen fejrázásra meg pogózásra ösztönöznek, hanem olyan szomorú vasárnaposak.

Akiknek Dopeman zenél, azok sem hiszem, hogy vesztesnek éreznék magukat. Ezt legfeljebb vesztes értelmiségiek gondolják róluk.