Dopeman egyáltalán nem vesztes, vagy húsz éve befutott zenész, ha nincs zsetonja Aviatorra meg egy csík kólára, akkor ad egy félplayback koncertet valahol másnap, és probléma megoldva. Nem buta ember ő, hiába néz ki annak. Pontosan tudja, mi kell a rajongóinak, és magán kívül eltartja még a családját és a Kicsi Tyson-féle niemandokat is, akik semmi érdemit nem tesznek hozzá a produkcióihoz, csak nyilván régi spanjai.

A punkokat meg szerintem félreérted, ők nem (sem) a veszteseknek zenélnek, mint ahogy maguk sem azok többnyire, hanem a lázadó fiatalságnak és az átlagnál fejlettebb igazságérzetű közegnek. A rap sem a vesztesekről szól, hanem a sikerként megélt talmi, lopott fényről, csillogásról, aminek sokszor egy fmj vet véget. A punkok szarnak a csillogásra, nekik igazság kell. Pont itt érnek össze a skinheadekkel, nem véletlen, hogy zeneileg ugyanaz a kettő, csak a témák mások. A rap meg csak az erő és a pénz igazságát ismeri. Dopeman is csak a pénz igazságát ismeri és tiszteli. A politikusokat nem azért utálja, mert elbasszák az országot, hanem mert ők több pénzt loptak össze, mint amiről egy álganxta valaha is álmodhat.