Heretojásfejek
Tamás Gáspár Miklós „okos”. És ami kétségkívül így van, ti. ezt maga Tamás Gáspár Miklós mondta a tévében! Hogy ő „okos”. „Tojásfej”. Ugyanis a „tojásfej azt jelenti, hogy okos”, mondotta Tamás Gáspár Miklós a tévében. Kálmán Olgának. S aki ezt készséggel nyugtázta, dacára annak, hogy a Kálmán Olga nem annyira okos, mint a Tamás Gáspár Miklós, na most, ezt is a Tamás Gáspár Miklós mondta a tévében, mármint hogy a Kálmán Olga is okos, de a Tamás Gáspár Miklós még nála is okosabb. Bio-gender-tojás nőjön a lábam közé (pluszban), sőt mindjárt kettő (csillogó szemű libatojás és disznótojás egyszerre, babitsi kéz a kézben), ha nem igaz! Mutatta a tévé. Mármost ami a lényeg: Kálmán Olga okosan konstatálta Tamás Gáspár Miklós okosságát, hiszen okosnak okos ő is, ámdeviszont: kissé tudatlan. Nem nagyon tudatlan, de annyira mindenképp, hogy nem tudja (sem ő, sem Tamás Gáspár Miklós), a „tojásfej” nem „okos”-t jelent. Hanem értelmiségit. Értsd: szellemi foglalkozású dolgozót.
A tojásfej (mint főnév) nem szükségképpen okos, persze nem is szükségképpen buta, hanem általában olyan, mint amilyen például a Tamás Gáspár Miklós. Vagyis buta. Merthogy butaságokat beszél. A tévében. Nyilván nem azért, hogy butuljon tőle a nép (ennyire még én sem tartom cinikusnak), hanem azért, mert a buta ember nem képes csak butaságot mondani, hát hiszen azért buta. Mint amilyen a Tamás Gáspár Miklós. Aki pedig azon túl, hogy ő okos, mert tojásfej, nem mondott semmit a tévében. Néhány dögletes banalitáson, de mondhatnám így is (ha nem volnék kedves kislovag), néhány ostoba közhelyen kívül.
Tamás Gáspár Miklós azt mondta a tévében, hogy a nép majd forradalommal kivívja a közvetlen demokráciát, be fogja vezetni az általános népszavazási intézményrendszert. Ezt mondta. S aminek hallatán még Kálmán Olga tojásfejében is meglöttyent a sárgája, ámde menetrendszerűen (a következő tojásvonattal) érkezett rá Tamás Gáspár Miklós lehengerlő érve: „ez Svájcban is működik”. Amire pedig már Kálmán Olga sem mondhatott semmit (bár az is igaz, ő nem annyira okos, mint a Tamás Gáspár Miklós), csak nézte tojástársát kipirultan (boldog okossággal), vagyishogy ők így ketten (a tojásfejek) fölvilágították a nem tojásfejeket: Svájcban a lényegi kérdések (a kamatláb mértéke, a CHF-Euro-árfolyamviszonyok stb.) népszavazással dőlnek el, míg a mellékes ügyekben (hol legyen a biciklitároló...) a tojásfejű meritokrácia, logokrácia, technokrácia, illetve a politikai osztály dönt (persze azok is demokratikusan, népszavazással). Végtére is Kálmán Olga és Tamás Gáspár Miklós abban maradtak (tojás-intellektuálisan), hogy nem lesz itt, gyerekek, semmi baj, a civil nép majd elrendezi ügyesen, hogy minden úgy legyen nálunk is, mint ahogyan Svájcban van. Ez a jó megoldás: a svájci minta.
És ami még mind semmi!
Ugyanis a két büszke tojásfej szerint (TGM-tojás megfogalmazásában) „ma a tisztességes ember feminista, ma a tisztességes ember antirasszista”.
Civiltojások. Civil-sztálinisták. Mert túl azon, hogy ez is tipikus utcai bölcselet, kocsmai okosság, erősen gyanítom: Tamás Gáspár Miklós, ha hatalomra jut, bevezeti majd (persze csakis népszavazással!) a feminista Szabadnőfélórákat, gender-kritika-önkritika szeánszokat, kötelezővé teszi az elvszerűséget minden munkahelyen, minden utcasarkon, minden lépcsőházban, ezáltal tisztességre ösztökélvén a tisztességtelen lakosságot. Hogy az emberek tisztességesek legyenek. Ha nem is mindjárt tojásfejek, de legalább feministák. Persze az is elképzelhető (amilyen toleránsnak ismerem én Tamás Gáspár Miklóst), hogy megelégszik majd a szimpla morális diszkriminációval, stigmázással, vagyis egyszerűen csak megbélyegzi, tisztességteleneknek minősíti azokat, akik nem feministák, nem aktív antirasszisták.
A nem tojásfejek viszont (egyelőre) másként képzelik el a demokráciát, a rendet. Szerintünk az értelmes ember (a tisztességet egyelőre nem keverném ide) semmilyen „ista”. Ellenkező esetben óhatatlanul úgy járunk, mint az okostojás(fejű) Tamás Gáspár Miklós, aki ugyebár hol baloldalista, hol jobboldalista, majd megint (immár „radikális”) baloldalista (per pillanat itt tart), hol „gróf”-ista, hol „civil”-ista stb. Vagyis ami a konstans a dologban: az efféle hiperaktivista tojásfej óhatatlanul válik röhejessé a hol ilyenistasága, hol olyanistasága okán. Továbbá, ami még erősen jellemzi a magyar tojásfejet: főként az utcán (tömegmozgalmak élén) üvöltözi az aktuális baromságait, illetve azoknak – néhány hét múltán, hiszen „változik a világ” – épp az ellenkezőit.
Mi pedig (a nem tojásfejek) neofitáknak nevezzük őket (Tamás Gáspár Miklóst neo-neo-neofitának), ám ezzel nem kell törődni, hiszen mi egyáltalán nem vagyunk okosak, egyedül a Kálmán Olga okos, s akinél már csak a Tamás Gáspár Miklós okosabb!
Tehát. Fogalmazzunk így: az értelmes (és tisztességes) ember nem hímsoviniszta, nem rasszista.
Hogy mi a különbség? Döntő a különbség!!!
Egyébként ezt a valóban okos emberek tudják, a tojásfejeknek pedig hiába magyaráznánk.
De azért próba szerencse.
A nőgyűlölő, nőket diszkrimináló szexistára mondhatjuk, hogy tisztességtelen (hímsoviniszta mineműségében), ám arra, aki nem feminista, nem mondhatjuk, hogy tisztességtelen, még az ő nem feminista mineműségében sem! Ez a lényegi különbség a „feminista” és a „nem szexista” között. Arról már nem is beszélve, hogy a feministák nem csak általában, hanem szükségképpen válnak szexistákká (nősovinisztákká), mint ahogyan minden eltökélt „ista”-ság (a „civilistaság” is!) óhatatlanul vezet doktrinerséghez, dogmatizmushoz, voluntarizmushoz.
József Attila nem volt nőgyűlölő, a nőket nem igyekezett szexistamód diszkriminálni, mégis ezt írta néki Vágó Márta egyik levelében: „de minek magyarázzam ezt, hiszen oly rossz véleménnyel vagy a nők szellemi életéről”.
József Attila tehát tisztességtelen. Mert nem feminista. Ezt írja: „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek”.
Igaz, írhatta volna József Attila, hogy a nők „okosek”, így frankón rímelnének a sorok, noha annyi értelmük sem volna, mint egy Olgával tojásolt Gazsi-nokedlinak, magyarán: ha József Attila a nőt, mint nőt tartaná okosnak, azt meg tudná fogalmazni versben is, nekem elhihetik, ismerem annyira a költő „szellemi életét”.
József Attila nem feminista, de nem is hímsoviniszta. Hogy tisztességes-e? Ezt majd Vona Gábor, Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós eldöntik (tojás-hármasban), konkrétan pedig úgy, hogy a költő szobrát ledöntik (az igekötő reciprokán), s elcipelik a rakodópart legfölső kövéről. Sőt még a követ is elviszik, merthogy József Attila nem tisztességes. Merthogy nem feminista. És nem antirasszista. József Attilának nincs antirasszista cikke, költeménye. Még antifasiszta verse sincs. Például az [Ős patkány terjeszt kórt…] kezdetű nem antifasiszta vers, hanem viszont messze több annál!!! Olyannyira több, hogy már minőségében más.
Mi a különbség a „nem rasszista” és az „antirasszista” között? Túl azon persze, hogy a nem rasszista is lehet tisztességes, míg az antirasszista, mint minden „ista”, könnyen válhat tisztességtelenné; miként a liberális jakobinussá, „veszetté”, a bolsevista sztálinistává, a nacionalista nácivá stb., már amennyiben a túllelkesült, túlmozgásos „istának” nem sikerül kellő időben elhaláloznia. Szóval, amikor a tojásfej azt sugallja a tévében, hogy tisztességtelen ember az, aki nem antirasszista, olyan, mintha ezt állítaná: ma a tisztességes ember filoszemita. Ugye?! Ezt még egy Tamás Gáspár Miklós sem meri kijelenteni. Legalábbis így direktben nem.
Tehát. Azt én pontosan tudom, hogy a magyar tojásfej tradicionálisan téesztojásfej, provincionálisan háztáji-tojásfej, sőt: a tojásfej záptojásfej (gyanítom, nem csak a magyar, de a magyar mindenképp), ám az még egy bűzlő záptojásfejjel is érthető, mi a különbség – már ami a tisztesség dolgát illeti – a „filoszemita” és a „nem antiszemita” kifejezések között, s akkor innen talán az is érthetővé válhatna, mi a különbség az „antirasszista” és a „nem rasszista” minősítések között.
Mindezt persze csak amolyan átlagos, tojástalan fejjel mondottam, a káka tövén. Az ATV-s okostojásfejeknek nem kell komolyan venniük, ők nézzenek csak továbbra is egymás tükörtojásfejébe, ennen okosságukat látják meg benne. És az nekik éppen elég. Nekünk pedig néha még sok is.
