Nemrégiben Egy Popper Péter interjúkötetet olvastam. A címe: A tigris és a majom. Szerencsére ő is osztja a fenntartásaimat a pszihológia iránt, akkor is, ha ez furcsán hangzik. Viszont egy történet nagyon tetszik belőle, ezt leírom. Ezek szerint valami tudományos értekezleten, szakmabeliek között blöffölt. Idézett egy általa kitalált megállapítást egy sesem létezett tanulmányból, egy nemlétező lap közlésében. Mindenki bólogatni kezdett, mintha bizony ők is ismernék. Aztán egy másik társaságban nyelvészeti képtelenséget mondott, ezt nem nagyon hitték, de nem tudták vagy merték cáfolni. Aztán emberére akadt: rossz helyen blöffölt! Egy sosem létezett evangéliumi idézettel példálódzott. Rákérdeztek, honnan vette, ugyan mutassa már meg az Újszövetségben! Erre azt felelte, egy apokrifben. Pontosítást kértek, persze nem tudott ilyet mondani. Hiába, ezek az emberek értték a szakmájukat, nemcsak latinul, de görögül is olvasták a Bibliát, a többségük pedig legalább három magyar fordításban tudta idézni. Úgy tűnik, teológussal nem ajánlatos saját szakmájában kikezdeni!