A tegnap esti adás vége igencsak drámaira sikeredett a nézők - és egy kicsit a műsor szerkesztői - jóvoltából.

Érdekes volt látni a fiúk csapatának és "mentoruk" arckifejezésének változását a továbbjutók bejelentésének folyamatában.
Az értetlenséget lassan felváltó düh, majd harag jogos volt a fiúk arcán.

Egy érzelmi reakciót hiányoltam: a "mentor" - nevezzük nevén Keresztes Ildikó - arcáról, annak a fel és elismerését, hogy valamit nagyon-nagyon sikerült ismételten elrontania.

Sajnos nem ez volt az első eset. Hadakoznia kellett már az előző adásban is mentortársaival, de nem vette a tisztán jobbítószándékú intelmeket. Ugyanezeket a hibákat elkövette már egy évvel ezelőtt is akkor kevésbé nyilvánvaló következményekkel, amelyek sajnos a mindig a mentoráltjait sújtják.

Most kristálytiszta és összetéveszthetelen az ok- okozati viszony.
Az egyéniségeiktől megfosztott skatulyába kényszerített önön stílusuktól eltiltott szereplők hiteltelenek - és ebből kiindulva értéktelenek -  még a laikus nézők szemével nézve is.

Mikor döbben végre rá Keresztes Ildikó, hogy nem a saját képére kellett volna próbálni ezeket a fiúkat formálnia, hanem segíteni kellett volna az egyéniségük kibontakozását, vagy mikor lessz valaki aki szembesíteni meri Őt ezzel, esetleg azza a ténnyel, hogy ez a pozíció nem a számára való.

A korrekt megoldás - szakmai és emberi szempontból is - egy nyilvános bocsánatkérés utánni önkéntes távozás lenne, kérdés van-e ehhez kellő emberi, művészi nagyság!!