otthon megtaláltam egy '97-es z magazint, amiben a homogenic kapcsán írjnak valami olyasmit, hogy björk egyre nehezebben emészthető muzsikákat ír, és hogy az albumot vagy imádni vagy gyűlölni lehet - középút nincs.

van egy olyan érzésem, hogy 15 éve ugyanazokat a köröket futjuk :o)