Az ember úgy van felépítve, hogy az ellentétekből tanul. A jobb állapot akarásához szembesülni kell a rossz állapotokkal, és látni kell, hogy na ez az, amit nem szeretnénk. Vannak emberek, akik magukban lejátsszák a forgatókönyveket, és az alapján úgy látják hogy egyik állapot üdvösebb, mint a másik. Ellenben rengetegen vannak, akik csak úgy tudnak előrelépni a jó felé, hogy a saját bőrükön érzik, hogy az adott állapot miért rossz.
Látni kell, hogy a jobb jövő tekintetében is két állapot jelenik meg. A vágyott állapot, ami mindenki számára jó, és a másik ami senkinek sem. És valahogy érezzük, hogy a jó állapothoz el kell szenvednünk előtte a teljesen rosszat.
Adva van egy cél: béke a világban, általános jólét, gondtalan megélhetés, és természettel összhangban működő felelős társadalmak, egymással összhangban, törődően együttműködő országok és emberek és cégek.
És az út hozzá egy nagy kérdőjel. De azt érezzük, hogy ez a kérdőjel, azaz ha várjuk hogy a dolgok majd maguktól a természetes ütemük szerint alakuljanak, nem fest egy könnyű utat a számunkra. Törvényszerű lenne hogy megelőzi valami vele teljesen ellentétes állapot - egymás ellen forduló nacionalista államok világháborúja például, a (világ)kereskedelem befagyása és hasonlók.
A kérdés az, hogy mit tehetünk azért hogy elkerüljük ezt a keserű átmenetet, és egy könnyebb úton jussunk el oda.
Szerintem erre nincs más válasz, csak a felkészítés. Iskolán, tévén, rádión, interneten, mozin, újságokon keresztül adva a lehetőséget, hogy megismerjük azt hogy hogyan működik a világunk, mit tapasztaltunk eddig, és honnan hová akarunk eljutni. És nem a szárazadatokat tálalva, hanem az összefüggésekre alapozva, a különféle részek közötti határterületeket, a dolgok köztes értelmét vizsgálva. Ezzel megelőzhetnénk, hogy emberek milliói legyenek legyalulva a föld színéről, csupán azért, hogy mindenki felismerje a saját bőrén, hogy az bizony nem jó.